Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A nukleáris energia bármilyen EU-s szankcionálása súlyos szuverenitási-jogi kérdés. Minden más csak mellébeszélés! Az oroszokat nem büntetné, nekünk viszont ellehetetleníti az energiapolitikánkat, ami az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke szerint pedig megosztott hatáskörbe tartozik.

Milyen szuverenitás az, ahol az energiamixre vonatkozó évtizedes szuverén szabályozói döntéseink érvényesülését akadályozzák, ahol kiüresítik a jogszabályainkat és ellehetetlenítik a szerződéseinket?

Az oroszok energiaexportjának marginális tétele a nukleáris fűtőelem, nekünk viszont a hazai villamosenergia-termelésünk közel 40%-át, a hullámzó módon termelő megújulókkal szemben tervezhető, stabil hazai zsinórvillanyunk zömét adja. Kit korlátoz, kit büntet akkor igazán a tervezett szankció?

A szankciós politika eddigi siralmas mérlege egyébként sem jogosít fel senkit semmilyen, az atomenergiát sújtó szankció tervezgetésére, amikor az oroszoknak a lecsökkent tavalyi gázértékesítésük is ugyanannyi bevételt hozott, az olajbevételeik meg egyenesen emelkedtek (128%).

Nem kell a mellébeszélés, a kilencedik szankciós csomag ürügy csupán a nemzetállami mozgástér súlyos korlátozására. Annak a mozgástérnek, amire az ellátásbiztonságunkhoz elengedhetetlen szükségünk van. Ne hagyjuk, hogy az energiajog, illetve a szankciós politika legyen a szuverenitásra törő Brüsszel trójai falova.