A hírek szerint Orbán Viktor egy új szuverenista európai pártcsalád létrehozásán dolgozik az Európai Parlamentben. Ezzel összefüggésben vasárnap délelőtt Bécsben megbeszélést folytat Herbert Kickl-lel, az Osztrák Szabadságpárt elnökével valamint Andrej Babis korábbi cseh kormányfővel, az ANO párt elnökével. A találkozó után tájékoztatót is tartanak, amelyen bejelentések várhatóak.

Mindennek fontos üzenete, hogy a jövőben már nem a jobb–bal megosztottság fogja dominálni a magyar közbeszédet sem, hanem sokkal inkább a szuverenista–globalista törésvonal, amely már az elmúlt években is erősen éreztette hatását. Lényegé­ben a már régóta létező európai törésvonal jelenhet meg még dominánsabban a magyar közbeszédben is.

Azt, hogy más országokban mennyire működik már ez a megosztottság, jól példázza Szlovákia esete, ahol a belpolitikai térfelek már régóta a szuverenista–globalista törésvonal mentén értelmezhetők. Robert Fico szlovák miniszterelnök – aki ellen az EP-kampányban merényletet követtek el – például szociáldemokrata pártot vezet, azaz a magyar dimenzióban baloldaliként tekintünk rá, azonban egyértelműen szuverenista politikusnak számít, tehát a legfontosabb európai kérdésekben ugyanazt az álláspontot képviseli, mint amit a magyar jobboldali kormány is. Ugyancsak kiváló példa Csehország, ahol a szintén Orbán-szövetséges Andrej Babis pártja most hagyta ott a Momentumot is egyelőre a sorai között tudó liberális pártcsaládot, és csatlakozik várhatóan a szuverenista politikai csoportosuláshoz, miközben a Babis vezette ANO alapvetően egy liberális cseh párt.

Hogy mit jelent mindez? Azt, hogy a jobb–bal megosztottság már egyértelműen meghaladott, az Európában kialakult erőviszonyokat és politikai ellentéteket már egyre kevésbé tudjuk leírni ezekkel a szavakkal. Helyette sokkal értelmezhetőbb a szuverenista–globalista leírás, mely szavaknak természetesen rengeteg szinonimáját használhatjuk a hétköznapokban: nemzeti, lokalista és föderalista, multinacionális.