️Az imént felhívott egy volt osztálytársam. Az elmúlt években eltávolodtunk egymástól, a viszonyunk is megromlott valamelyest. Ennek politikai oka volt: ő radikálisan tiszás lett, én pedig egészen máshogy láttam Magyar Pétert és a politikáját.

A beszélgetésünk elején csak ennyit mondott nekem: „Dani, igazad volt. Már megbántam, hogy rá szavaztam.”

Amikor végignézem ma a kommentfalakat, beszélgetek az emberekkel, vagy egyszerűen csak figyelem a közhangulat változását, egyre gyakrabban találkozom ugyanezzel az érzéssel: megjelentek a TISZA-ból kiábrándult szavazók.

Ennek az elmúlt napokban több oka is volt: a különböző személyi döntések, Magyar Péter stílusa, az augusztus 20-i korrupciógyanús ügy, illetve a romló gazdasági helyzet.

Ez önmagában egy természetes politikai folyamat. Szinte minden kormány életében eljön az a pont, amikor a választás utáni várakozások találkoznak a kormányzás valóságával, és ennek következtében kopni kezd a támogatottság.

A TISZA esetében inkább az a figyelemre méltó, hogy milyen hamar megkezdődött ez a folyamat. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a legnagyobb ellenzéki párt vezetője éppen nyaral, tehát az ellenzék politikailag még messze nincs teljes fordulatszámon.

A következő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hová kerülnek ezek a kiábrándult választók. Várhatóan első körben a bizonytalanok, a pártot választani nem tudók táborát fogják gyarapítani. Attól ugyanis, hogy valaki csalódik a TISZA-ban, még nem válik automatikusan egyik napról a másikra ellenzéki szavazóvá.

Éppen ezért óriási felelősség van most az ellenzéken.

A 2029-es önkormányzati és európai parlamenti választásig, majd a 2030-as országgyűlési választásig új szereplőkkel, új gondolatokkal és mindenekelőtt egy hiteles alternatíva felmutatásával kell megújulnia.

Ha ez sikerül, a most kiábránduló kormánypárti szavazók egy része idővel akár az ellenzéket is választhatja. Mások talán egyszerűen nem mennek majd el újra a TISZA-ra szavazni.

A következő választást ugyanis nem az dönti el, hányan csalódnak Magyar Péterben, hanem az, hogy lesz-e, aki képes megszólítani őket.