A Magyar Televízió 1957. május 1-jei indulása óta nem volt példa arra, amit most látunk: az elmúlt közel 70 évben csak technikai problémák esetén sugárzott fekete képernyőt, ritkább esetekben pedig halálesetkor – így akkor is, amikor 1993. december 12-én elhunyt Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke.

Magyar Péter ezzel a lépéssel is azt szimbolizálja: bármit megtehet.

Beleírja az Alaptörvénybe, hogy Orbán Viktor nem lehet miniszterelnök. Beleírja, hogy Sulyok Tamásnak távoznia kell. De azt is beleírja, hogy az ellenzéki képviselők jelentős része 2030-tól nem lehet újra parlamenti képviselő. És most a történelemben először elsötétíti a Magyar Televízió adását.

Ezek mind olyan lépések, amelyek egyetlen európai demokráciában és jogállamban sem fogadhatók el. Amit például az államfő eltávolítása kapcsán látunk, azt még a XX. század diktatúráiban sem tették meg. Ezek olyan határátlépések, amelyeket még a Fidesz sem lépett meg, pedig őket aztán rengetegszer vádolták diktatúrával.

Természetesen lehet azt mondani, hogy ezeknek a lépéseknek ebben a pillanatban megvan a társadalmi többsége. Ahogy a halálbüntetésnek is lehet társadalmi támogatottsága, egy európai demokráciában mégsem vezethető be.

Egy fontos dologról ugyanakkor megfeledkeznek azok, akik most ünnepelnek. A népszerűség a politikában folyamatosan változik. Aki ma fent van, az holnap lent lehet. Amit most megtesznek politikai ellenfeleikkel, azt néhány év múlva velük szemben is megtehetik. Ez azonban nem egy emberséges Magyarországhoz vezet, hanem egy tartós, hidegháborús belpolitikai állapothoz.