A „sosevolt emberek” nagy köztévés honfoglalása:
Ding-deng-dong, avagy jön a brüsszeli tyúktojás

Antoine és Desiré ma este valószínűleg a Kunigunda utcai székház büféjében koccintana, miközben értetlenül vakarnák a fejüket. Emlékeznek még Cseh Tamás és Bereményi Géza örökbecsű soraira? „Azt kérded Desiré mi az, hogy 'változás'... Mikoron eljőnek más miatt cselekvő, és másként cselekvő sosevolt emberek.”
Nos, Desiré, ne kérdezd tovább!
A prófécia beteljesült, a Tisza Párt és szövetségesei végre végrehajtják a nagy „hazafoglalást” a Magyar Televízióban.
Ne legyenek ugyanis szemernyi kétségeink sem: a változás szele nem friss levegőt hoz, hanem az RTL stúdióinak fülledt bulvárparfümjét és a Partizán jól ismert, „független-objektív” izzadtságszagát.

A „civil” álarc mögött: brüsszeli kottából játszó riporterek

micsoda megindító, sőt, szinte szakrális pillanat, ahogy megérkeznek a köztévé szerkesztőségébe ezek a magukat makulátlanul civilnek hazudó, valójában a nemzetközi szervezetek melegéből kibújt megmondóemberek! Jönnek szép sorjában, hogy átvegyék a hatalmat a pultok felett, riportereket delegáljanak, műsorvezetőket ültessenek a stúdiókba, és patikamérlegen porciózzák ki nekünk a mindennapi betevő progressziót.
A képlet végtelenül egyszerű és átlátható: a tematizáció innentől kezdve természetesen a Tiszapart és annak valódi megbízói – a brüsszeli bürokrácia és a német gazdasági központ – javára történik. A hazai képernyőkre megérkezik a nyugati felvilágosult kánon, és a magyar néző végre megtanulhatja, hogyan kell helyesen, térdet hajtva gondolkodni Európáról.

Új emberek, régi módszerek?
A műsorstruktúra és a díszlet tényleg változni fog, sőt, a műsorkészítők arcai is újak lesznek. De ahogy a klasszikus dal is sejteti: attól, hogy valakik másként és más miatt cselekszenek, még egyáltalán nem garantált, hogy kiegyensúlyozottabb vagy jobb műsorokat fognak csinálni, mint az elődeik. Sőt, az intellektuális és szakmai színvonal emelkedésére fogadni meglehetősen merész dolog lenne.

Amiben viszont a legkisebb kockázat nélkül, tökéletesen biztosak lehetünk, az a következő menetrend:

Ízlésrombolás mesterfokon: A nemzeti kultúra helyét átveszi a globalista popkulturális hordalék.
Lélekrombolás: A magyar érdekek módszeres háttérbe szorítása és a nemzeti identitás zárójelbe tétele.
Autokrata Brüsszel-konformizmus: Minden olyan narratíva elnémítása, amely nem egyezik a központi, föderalista akarattal.

“Helyettünk eljőnek – hát ez a változás – másként és más miatt cselekvő emberek...” – énekelte Cseh Tamás.
Hát, megérkeztek.
Lehet készíteni a távirányítókat, mert az új, importált köztévés valóságban a lélek- és ízlésrombolásból garantáltan bőséges, repetázható adagokat fogunk kapni.
Ding-deng-dong, kedves nézők, a műsor elkezdődött!