- Haló! ÁVH?
- Itt az ÁVH....
- Bejelenteém a Terror Házát. Ki kellene menni egy kicsit körülnézni. Gyanús. Andrássy u. 60. Tudják!
- Ember! Az egy múzeum.
- Nem baj. Van joguk, nem?
- Van, mindenre is.
- Na, az a gyanús, hogy nincs ott semmi gyanús.

A fenti párbeszéd a képzelet szüleménye. De lehet, hogy mégsem. Arra azért fölöttébb kíváncsi vagyok, hogy az a nyomozó, aki kiküldte oda a rendőröket tényleg nem tudta, mi a Terror Háza, tényleg nem járt még ott, tényleg nem ismeri, egy ilyen intéznény miként működik, vagy olyannyira meg akart felelni, hogy ez sem számított?

Nézzük a dolog "jó" oldalát:
👉Legalább jártak a Terror Házában, ha másként nem, itt néhány kép erejéig beleláttak abba, amire a kormány készül.
👉Legalább az önkény fogalmait a történelem valóságában megismerhették: koncepciós eljárások és perek, kuláklista, üldöztetések, megbélyegzéseke, osztályidegenek, spiclik, besúgók, titkosrendőrség.
De a vérbírókról is olvashattak, a kommunista párt a háború után elbocsátotta vagy internálta a régi, független bírókat, gyorstalpaló képzéseken a megbízható párttagok számára létrehozták a Bírói és Ügyészi Akadémiát. Sokszor mindössze hat-tíz osztályos alapvégzettséggel, egyetlen év alatt képeztek belőlük engedelmes bírókat. A törvényességi óvás során, ha egy alsóbb fokú bíróság enyhe ítéletet hozott, a Legfelsőbb Bíróság a párt utasítására magához vonhatta az ügyet, és utólag halálbüntetésre súlyosíthatta azt. És a parancsra ítélkezésről is olvashattakí: A perek kimenetelét és a büntetési tételeket közvetlenül a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legfelsőbb vezetése és Kádár János határozta meg.

Van valami elképesztő ebben a rendőri "látogatásban" épp az új ÁVH-ról szóló törvény kihirdetésekor.

Mit kerestek? Ügynök aktákat? Azok nem ott vannak.
Ott vannak viszont a bűnösök nevei. Igen, mert emlékeztetni szükséges azokra, akik egy tébolyult elme és rendszer felépítésében részt vettek. Akik a megtorlásokat végrehajtották, akik a fortélyos félelmet fenntartották. Emlékezni és emlékeztetni. Most is, mindig.

Miért mentek oda? Terepszemlére?

Bármit is kerestek, tükröt találtak....

Egy vicc jutott eszembe a Rákosi korszakból, aminek a fele sem tréfa manapság:
A tükör esete a múzeumban
Rákosi elvtárs ellátogat a Szépművészeti Múzeumba, hogy ellenőrizze a szocialista kultúra fejlődését. Kíséri őt a múzeum igazgatója és egy csapat fegyveres ÁVH-s. Megállnak az első kép előtt, Rákosi hunyorogva nézi, majd megszólal:– Mondja, igazgató elvtárs, mi ez a szörnyűség? Ez a torzkép lenne a haladó kultúra?Az igazgató ijedten magyarázkodik:
– Kérem kapkodva, Rákosi elvtárs, ez Picasso egyik kubista remekműve, a haladó nyugati művészet...Mennek tovább. Rákosi megáll a következő alkotás előtt, és felháborodottan rázza a fejét:
– Na és ez a másik? Ez a primitiveknek való mázolmány mi akar lenni?Az igazgató törölgeti a homlokát:
– Ez egy impresszionista tájkép, Rákosi elvtárs, a természet szépségét mutatja be...Végül elérnek egy hatalmas, aranykeretes alkotáshoz a terem végében. Rákosi vörösödő fejjel rácsap a sétapálcájával a keretre:
– No de ez már mindennek a teteje! Ki volt az a tehetségtelen, reakciós gazember, aki ezt a visszataszító, kopasz, golyófejű majmot ide merte festeni?!
A múzeumigazgató teljesen elfehéredik, a torkában elakad a szó, és remegő hangon odasúgja:
– Rákosi elvtárs... kérem... az ott egy tükör...