Havasi Berci igazsága mindenki igazsága
Van egy helyzet. Az alig pár napja megalakult kormány és annak miniszterelnöke rapid gyorsasággal - és így sok hibával, tudják: hamar munka ritkán jó, tartja a népi bölcsesség - munkába kezdett. No nem a kormányzásba, mert arra nem marad ideje. Filmet forgat, idegenvezet, kinyilatkoztat, megtilt, lemondat, felszólít, bejár, szerepel, azaz látványpékségén mindig történik valami, amivel a figyelmet fenntartja.
Szóval mindeközben jogot is alkot. Legalábbis szerinte. Baki csúszott már a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslatba is. Azután a statutumba is, ami a minisztériumok feladatait tartalmazza.
De a legutóbbi, a magyar jogtörténet negatív rekordjai között lesz számontartva. Munkajogból mindenképpen. Adott egy helyettes államtitkár - Havasi Bertalan -, aki a minap összetűzésbe keveredett a miniszterelnökkel. A stílust most hagyjuk is figyelmen kívül, amivel a tárlatvezetés közben betámadta Bercit.
Nézzük a következményt. A Karmelita-tour, a Belügyminisztérium és a Kabinetiroda minisztériumi épületeinek bejárása után gyorsan felmenti Bercit. Igen, ő. Úgy, hogy sem nem ő a munkáltatói jogkör gyakorlója, sem nem ő a kinevezési és a felmentési ügyekben eljáró képviselője a munkáltatónak. A Magyar Közlönyben megjelent felmentés több ponton is messziről elkerüli a jogszerűséget és a jogalapot is, de ezt már sokan megírták. Az inkább figyelemre méltó, hogy vajon miért, és hogyan?
Miért? Talán mert valaki, bárki legyen is az, szembe mert vele menni, sőt, nem azt az álláspontot képviselve, azt ki is mondta. Mert nem az van, amit ő kar. És nem úgy. Hát ezt nem tűrheti, így nem is tűri, mindenáron és mindenen is átgázolva, megcsinálja. Megcsinálja, mert ő, ő. Neki senki se mondjon ellen.
Ez egyelőre látványos, mert a politikai ellenfelével, vagy ahhoz sorolhatókkal teszi. Bele is illik a nagy rendező életrajzi filmjébe. Hatásvadász, teátrális és hangos. De mi lesz, ha majd a sajátjai körében is eluralkodik rajta a gyermekkori társasjátékok során meg nem tanult győzni és veszíteni tudás, és annak személyiséget építő, erősítő képességének hiánya? A miértben ez a veszély sokkal komolyabb, mint pillanatnyilag a jogsértés ténye. Az ugyanis - talán reparálható -, hogy a felmentés nem törvényes - ugyan a jogbiztonsághoz fűzött eddigi minden reményt megölt. Lehet erre büszkének lenni, ezt a "keménységet" éljenezni, de amint ebből rendszer alakul, azokra is veszedelmes, akik éljenzik, akiknek tetszik.
A hogyan is érdekes. A héten már írtam, hogy kormánytisztviselők munkáját megalázva, a filmforgatásért mindent alapon, az átadás-átvétel egyébként szabályozott folymatának formális mozzanatában élcelődik, beszólogat és becsmérel, ócsárol. Normál esetben - írom még egyszer: normál esetben, azaz normális kormányzati igazgatásban -, egy a Magyar Közlönyben megjelenő normaszöveg vagy határozat esetében többszörös szakmai visszamutatás után jelentethető meg. Mert a jogszabályok és a normatív aktusok szövegezése, szerkesztése az egy szakma, azt még a jogászok is külön tanulják. Ami a közlönyben megjelenik, az nem egy online portál vagy napilap, amiben elmegy, ha valamit rosszul írnak. Jogokat és kötelezettségeket keletkeztet, vagy éppen szüntet meg. Jogkövetkezméne van. Nem úgy csináljuk, hogy indulatból vagy hirtelen ötlettől vezérelve begépelünk néhány sort, majd közzétesszük. Semmiképpen sem így. Mert ha így, akkor az a törvényesség mércéjén nem áll meg. Hosszútávú hatása is van. Az sem jó, mert a jogbiztonságba vetett hitet gyengíti.
Sem nem arra feljogosítottan, sem nem hivatali minőségében eljárva, sem nem a jogszabály felhatalmazása alapján született a felmentés. Azért valaki szólhatott volna kihirdetés előtt, ha látta egyáltalán. Bár azt hiszem, a szakmai kontroll mellőzött gyakorlat lesz a kormányzati igazgatásban. Szóval hogyan? Sértődöttségből, indulatból, kapkodva, úgy, mint ahogyan a kormányzáshoz kezdtek. Indulat, vágy és bosszú vezérelten. Úgy, ahogyan demokráciában nem szoktak döntés(eke)t hozni. Egészen szörnyű történelmi korokról tanultak sorakoznak példaként előttünk... nem is sorolom.
Konklúzió?
A helyettes államtitkár szakmai vezető. A minisztérium szakmai vezetője az államtitkár - mint politikai kinevezett - mellett. Akkor is az, ha a korábbi miniszterelnök mellett dolgozott, mert nem a személye, a jogi státusza az érdekes a jogi minősítés szempontjából ebben az esetben. Kormánytisztviselőként még a fegyelmi eljárás sem oly egyszerű. Pont azért, hogy a politikai vagy személyes okoktól a kormányzati igazgatás stabilitását védje a törvény, védi a státuszt is.
Tudom, ez bonyolult. De nem jogvégzettek számára.
A zsarnoki és diktatórikus rendszerek kvintesszenciája egy ilyen helyzet. Tankönyvi helyzet. Tankönyvi abból a szempontból, hogy észrevesszük-e, és abból a szempontból is, hogy egy munkajogi perben a jog és igazságosság mércéjét kiállja-e egy ilyen döntés.
Mondjuk érdekes az a demokráciafelfogás is, ahol a köztársasági elnököt - sokadjára - lemondásra felszólítva valaki úgy fogalmaz (egyébként 1990 óta a számszerűen a legnagyobb alkotmányozó felhatalmazással), távozzon, mert ha nem, "módosítom az Alkotmányt is" -, így: egyes szám első személyben. Én. Én. És csak az Én van. Minek neki a többségi frakciója? De tényleg, minek?
Szóval Havasi Berci igazsága mindenki igazsága. Van, aki ezt már látja, és van, aki majd csak fogja. Az utóbbiaknak nagy csalódás lesz.
Berci! Veled vagyunk!