Kínos magyarázkodásba kezdett Kapitány István, amikor a Telex interjújában szóba került az orosz gáz kérdése. A gazdasági és energetikai miniszter először még megnevezni sem nagyon akarta Oroszországot: arról beszélt, hogy Magyarország „onnan” szerzi be a gázt, ahonnan az a leggazdaságosabb. Erre számonkérték rajta, hogy Brüsszel előírása értelmében arról bizony le kell válni. – Meglátjuk, hogy szükség lesz-e erre... – mondta Kapitány, nem kis megdöbbést okozva a stúdióban. Sőt, még azt is hozzátette, hogy ő optimista.

Kapitány nem véletlenül reménykedik. Amikor az alternatívákról kellett beszélnie, csak olyan lózungokkal dobálózott, hogy Európa gázhálózata ma már nagyon jól össze van kötve, és ott van például a Neptun Deep mező, ami még nem termel, valamint a horvát vezeték és egy a „következő évekre várt LNG-boom”.

Ebből már világos, hogy a kampány után, kormányra kerülve Kapitány István is szembesült azzal a ténnyel, hogy Európa összekötöttségéből, még nem következik, hogy minden ország korlátlan mennyiségben és ugyanolyan áron jut hozzá a gázhoz. Erre egyébként az Európai Unió energiaszabályozó hatósága, az ACER is felhívta már a figyelmet: a szárazföldi országok az LNG jelentős részéhez más tagállamokon keresztül, magasabb árprémiummal jutnak hozzá. Vagyis a gáz fizikailag eljuthat Magyarországra – csak ennek ára van.

A horvát útvonallal pedig az a probléma, mint egyébként minden vezetékkel: a kapacitása véges. Az Európai Bizottság adatai szerint 2025-ben a magyar gázimport 74 százaléka Oroszországból származott, ezt nem tudja helyettesíteni. Beszédes az is, hogy a 2025-ben tető alá hozott három új, amerikai és uniós vállalatokkal kötött hosszú távú szerződés a teljes felfutása után is csak a magyar éves gázfogyasztás mintegy 12 százalékát fedezi.

Szóval, érthető, hogy Kapitány optimista, hiszen nincs más választása. Az orosz gáz kényszerű elhagyását követő helyzetre a Tiszának sincs forgatókönyve.