Egyszer régen, még hónapokkal a "nagy járvány" előtt (az első világháborút addig hívták "nagy háborúnak", amíg nem jött a második...) Mező Gáborral beszélgettünk. Már az apropójára is alig emlékszem, talán az Udvari Kamaraszínház Tizenkilenc című darabjához kértek egy kis történelmi hátteret. Gábor most megvágta a beszélgetést és leadta a Pesti TV. Ezúttal azonban nem is a filmet reklámozom, hanem inkább a műsor ihlette írást Gábortól. Igen, én is pont így vagyok vele: "Kritikus vagyok a mostani kormánnyal, de lettem, voltam és vagyok és maradok antikommunista, és nagy tisztelettel, továbbra is csak azt tudom üzenni, hogy nem nézek Gulyás Mártont, sem más neo-, mezei- vagy erdei marxistát, mert láttam már éppen eleget. És unom őket. És veszélyesek. Mert megjátsszák magukat. Mert a végén mindig előjön belőlük a Pogány József és pár fröccs után már a platóra pakolnák az agyonlőtt vitapartnert. Én meg szeretek élni. Szeretném megélni, hogy a kommunizmus és marxizmus egyszer a megérdemelt helyére kerül. Éppen a nácizmus és a fajelméletek mellé. Lelövöm a poént – inkább őt: nem fogom megélni."