Borvendég Zsuzsanna posztja

Gábor megelőzött. Azért ültem le a gép elé, hogy megköszönjem MINDENKINEK, hogy a Vörös polip elkészült és útjára indult. De amint belépek a fészre, látom ám, hogy Gábor már mindent leírt előttem, sőt feltette azt a kérdést is, amit én is meg szerettem volna kérdezni: kinek mi tetszett a legjobban? Még az a szerencse, hogy remek munkamegosztásban dolgozunk, mindenfajta rivalizálás nélkül, úgyhogy örömmel veszem, hogy ezt a munkát is elvégezte helyettem. (Forgatás közben az igazán hosszú szövegrészeknél megváltásként éltem meg, ha átkerült hozzá néhány mondat...)

Így nekem ezúttal más feladatom nem maradt, mint válaszolni Gábor kérdésére. A kedvenc jelenetem, amikor a fiatal nyomozó bizalmasan az ezredes elvtárshoz hajol és kimondja teljes hökkedelemmel, hogy Hoffmann egy NÁCI. Incze József reakciója zseniális! Imádom az arcát és a hanglejtését, ahogy megismétli ezt a szót.

De hogy én is mondjak valami újat, megosztok egy kulisszatitkot. A bevezető jelenet, amikor bemutatkozunk Gáborral, na az volt az egyik leggyilkosabb rész. Azt a néhány másodpercet legalább két órán keresztül forgattuk, negyven fokos hőségben. A lépcső, ahonnan indulok rácsos volt, a cipőm sarka belesüllyedt. (Gyors átépítésre volt szükség a helyzet megoldására.) Az út, amin végig kellett mennem magassarkúban, tele volt kátyúkkal, hiányzó burkolattal, de nem nézhettem a lábam elé, a kamerát kellett figyelnem, amely szintén mozgásban volt, úgyhogy vagy én tűntem el egy-egy gödörben, vagy a kép nem volt éles. És aztán amikor végre sikerült minden és elértünk Gáborhoz, ő már nem gondolta, hogy ebből lehet valami, ezért poénra vette a dolgot és kissé elbohóckodta a belépését. Kezdhettünk mindent elölről...

A Hálózat - Mező Gábor Hivatalos Oldala - 2023. 11. 05.

Ti milyennek láttátok a Vörös polip első részét? Ha volt, melyik a kedvenc jelenetetek?

–

Nekem a kedvenc jelenetem az utolsó, amikor az Incze József által játszott főtiszt kiosztja a nyomozni próbáló beosztottat. Incze zseniális színész, ahogyan hozzávágja, hogy „te levelet írtál Kádár elvtársnak?”, abban minden benne van. „Te buzgó kis fa§§!" - mondja cinikusan.

A szegény, naív beosztott azt hitte, egy tisztességes világban megjutalmazzák majd azért, mert leleplez egy ex-náci, nyugatnémet „kémet”. De ez a Magyar Népköztársaság, a Vörös polip világa, ahol minden csak máz és ámítás.

De ez a kettőség tulajdonképpen a sorozatra is igaz, mert láttok minket, engem és Zsuzsát és a remek színészeket, de azokat természetszerűleg nem láthatjátok, akik rengeteg, talán még nálunk is több munkát fektettek a szervezésbe, a forgatásba, majd a vágásba. A rendező, az operatőrök, a különböző technikusok és munkatársak, kellékesek és öltöztetők, sminkesek, fodrászok és szerkesztők, a vágó, a grafikus, a díszlet-munkások sajnos vagy nem sajnos, de „láthatatlanul” dolgoznak.

De ők már akkor is ott voltak, amikor mi megérkeztünk a forgatásra, és azután is ott maradtak, hogy mi hazamehettünk.

Köszönet nekik!

Valamint hatalmas köszönet Bán Jánosnak, aki kitalálta és végigvitte ezt a sorozatot. Engem is ő vitt az M5-höz, és a remek játékfilmes jelenetek nagyrészét is ő építette fel, az ő dramaturgiai, írói teljesítménye miatt működnek. Incze is az »ő hangján« szólalt meg, ettől lett természetes, működő a jelenet.

Remek, profi stábbal dolgoztunk, és az az igazság, hogy részről-részre egyre jobban belejöttünk mi is. Reméljük, ez ki is derül. Nem vagyunk profi műsorvezetők, legalábbis nem ez a fő profilunk, de valamennyire belerázódtunk.

Szóval, mit szóltatok a Vörös poliphoz?