1848 tavasza, a nemzetek tavasza volt szerte Európában. Ezt az akkori birodalmak keletről és nyugatról egyaránt, egyszerre gyűlölték és félték, és mindent megtettek azért, hogy vérbe fojtsák a fejüket felemelő nemzetek szabadságvágyát.

Az Európai Unió tagállamainak szabadsága ma a tagállamok szuverenitását jelenti. A tagállamok a szuverenitás kizárólagos hordozói. Kizárólag a tagállamok dönthetik el, mely területeken és milyen módon kívánnak együttműködni. A tagállamok az integráció urai és nem az európai intézmények. A tagállamok előjoga meghatározni a közös politikák fő irányait, nem az európai intézményeké.

Az Európai Unió értékközösség, de nem azért, mert az uniós alapszerződések így rendelkeznek, hanem azért, mert Európa nemzeteiben a közös zsidó-keresztény gyökerekre tekintettel és az évszázados konfliktusok ellenére kialakult az összetartozás és a sorsközösség tudata. Közös európai értékeinket Európa nemzetei formálták és formálják ma is, a tagállamok alkotmányos intézményei alkalmazzák és védik azokat. Ezek az értékek a tagállami szuverenitás legbelső magját képezik, amelyet egyetlen nemzet sem adhat fel, vagy engedhet át másnak, különben megszűnik nemzetnek lenni.

Ha van még történelmi küldetése az Európai Uniónak az az, hogy a zsidó-keresztény gyökerekből kisarjadó európai értékek és európai civilizáció megóvásában közreműködjön. Ha nem ezt teszi, ha nem közös európai értékeinket és civilizációnkat erősíti, hanem felülről akar az európai társadalmakra erőltetni tőlünk idegen értékeket és eszméket, akkor az nem európai integráció és nem modernizáció, hanem az európai civilizáció lebontása.

Tegnap este az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója alkalmából, a Patrióták Európáért frakció magyar nemzeti csoportja által szervezett megemlékezésen mondtam beszédet.