Két hónappal ezelőtt
már sejtették, mi vár rájuk,
tudták, hogy segíteni akarnak,
indultak, amint tudtak.

Két hónappal ezelőtt, február 6-án 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökország déli, valamint Szíria északi részét.

Számos oldalról megközelítettük már a HUNOR Mentőszervezet törökországi munkáját, most azokról mesélünk, akik itthon maradtak. Akik nagyon sokszor azt sem tudták, éppen hol és milyen körülmények között dolgozik a férjük, gyermekük, szülőjük, szerelmük…

Jöjjenek az ő gondolataik :

„Amíg fel nem szállt a repülő, bíztam benne, hogy mégsem kell mennie.”

„Ha tudtunk kapcsolódni, akkor mindig támogatott.”

„Nem is nagyon mondtunk egymásnak semmit, de ahogy egymásra néztünk, abban minden benne volt.”

„Tudtam, hogy ő most a lehető legjobb helyen van.”

„A lányom büszkén mesélte, édesapja a HUNOR Mentőszervezettel ment a földrengés sújtotta övezetbe. Jólesett, hogy a lányom ilyen büszke az édesapjára.”

„Életem leghosszabb hete volt.”

Még több szívszorító gondolatot a Katasztrófavédelem magazin 30-32. oldalán olvashatsz ️:
https://www.katasztrofavedelem.hu/application/uploads/magazin/public/2023/03/

Fotók: HUNOR