Katasztrófavédelem posztja

Veszélyes Kétévesek – avagy anyaaaaaa! Mit veszel nekem a boltban?

Nos, hát hol is kezdjük…

A legjobb talán azzal, hogy mélységes tiszteletünket fejezzük ki minden nő felé, külön is kalapot emelve a háztartást vezető anyukák előtt. De miért? (Ábel, ne aggódj, mindjárt megválaszoljuk.)

Például azért, mert nap mint nap azzal a bizony csak látszólag egyszerű kérdéssel találják szembe magukat: „Mit főzzek ma?”.
Mit nekünk űrkutatás, meg Millenniumi Díjas Problémák, meg sötétanyag és fekete lyuk ahhoz képest, hogy valamiért sosem érkezik érdemi válasz!!!

A magány legmélyebb bugyraiba taszító tanácstalanság forrása az, mi több olaj a tűzre (vagy víz az égő olajra), hogy MINDIG (!!) az hangzik el: NEKEM MINDEGY! A következmény ezek után igencsak kétesélyes: vagy beletrafálunk és a vágyott menüt készítjük, vagy legalább három napig ugyanazt esszük, hogy végre elfogyjon, amit kifőztünk.

Mindezt megelőzi a bevásárlólista írása és a bolti El Camino. Persze nehezített terepen 👉 egy VK-aspiránssal a kocsiban…

Hát valahol itt kezdődik mai történetünk…

A bonyodalom ezúttal egy ártatlannak tűnő, ám a megfelelő pillanatban már minden szülő által bevetett kérdéssel indulhatott. Azzal, amelyikkel némi lelkesedést igyekszik kicsikarni gyönyörű gyermekéből a vásárlás sikere és a sorok közötti hiszti elkerülése érdekében: „Kicsikém, mit kérsz majd a boltból?”

Itt csúszhatott félre minden.

Valószínűleg a két és fél éves VK-kislánykánk – rendesen benne van a VK-korban, akarjuk mondani mozgalomban – fejében már egymást váltotta a Túrórudi, az egyik legújabb Monster High baba, meg az ötvenhatodik Enchantimals játékszett (igen, erre nekünk is rá kellett guglizni), mert ugye a Barbie már nem menő… Vagy legalább valami méltó jutalom a türelmes várakozásért.

Azonban a valóság gyakran az elképzeléseink totális ellentéte…

VK-anyuka az imént felsorolt kívánságlista helyett valami ilyesmit mondhatott: majd meglátjuk, van otthon nasi, jó lesz a kölesgolyó is, az sokkal egészségesebb, nem veszek Túrórudit, se rágót, múltkor is ollóval kellett kivágni a hajadból.

A VK-csajszi persze nem hagyhatta ezt szó, vagyis inkább (re)akció nélkül. Hiszen tudjuk: egy nőnek (mindegy hány éves is) nem szerencsés nemet mondani. 💁♀ 💪

Amikor a tett helyszínén, egy gárdonyi élelmiszerüzlet parkolójában a gyanútlan anyuka kiszállt az autóból, a VK-kislány, aki ekkor – talán a bevásárló lista újragondolása érdekében – úgy döntött, hogy átveszi az irányítást. 👉 Egy határozott mozdulattal megnyomta a távirányítót és lezárta az autót. Tipikus Wonder Woman a Bosszúállókból.️ Menő! Girlpower!

VK-rendbontónk ezt követően azonban jó kezdő ügynök módjára hirtelen átgondolta tette várható következményeit, vagyis hogy valószínűleg bukta a Rudit meg a babákat is, és ezen a bolti földönfekvős hisztikriszti sem fog segíteni, ezért igyekezett meg(fel)oldani a helyzetet. 👉 Nyomkodta a távirányítót bőszen, koncentrált, láthatóan dolgozott az ügyön…, a távirányító azonban lemerült…

VK-anyukának nem volt más választása, hívta a 1️⃣1️⃣2️⃣ -es segélyhívó számot, jöjjön, aminek/akinek jönnie kell. Először a rend őrei érkeztek a helyszínre, nyugtatgatták a bűnbánás jeleit mutató VK-t, aki alapvetően jól viselte a helyzetet, és egészen addig higgadt maradt, amíg a tűzoltók meg nem jelentek.

Kollégáink seperc alatt felmérték a helyzetet, és nem lévén más választásuk, egy gyors és határozott mozdulattal betörték anya verdájának egyik hátsó ablakát, majd kinyitották az autót. Az akció pillanatában ugyan egy kis ijedtség észlelhető volt copfos ügynökünkön, de hamar rájött: elég menő, hogy egy csokor egyenruhás aggódik érte.

Szerencsére, mint az eddigi VK-sztorikban, ezúttal sem sérült meg az „elkövető”. 🙏

A művelet technikailag ugyan sikeres volt, de nem tanulságok nélküli: a Túrórudit kölesgolyóval nem lehet kiváltani.

#vk #veszélyeskétévesek