„Végre büszke lehetek a hazámra” – ezt posztolgatják a tiszások a választási győzelmük óta. Szerintem ez szomorú. Az ember a hazájára kormányoktól függetlenül kellene, hogy büszke legyen!

Milyen lelkület már az, ami 16 évig nem büszke, aztán 4-8-akárhány évig büszke, aztán megint nem, aztán megint igen, kormánytól függően?

A tiszás attitűd, akár tudnak róla a tiszás szavazók, akár nem, a ballib attitűd folytatása, ami minden jobboldali kormány idején szégyellte a hazáját – oké, a baloldali értelmiség gyakran még baloldali kormány idején is, ennyiben még rosszabbak voltak. És akkor azt kapja a Fidesz-KDNP, a jobboldal, hogy hamisan hívja magát „nemzeti oldalnak”. Bocsánat, 1990-től kezdve, sőt valójában az internacionalista baloldal megszületésétől kezdve a baloldalon rossz jelenségnek tekintették a nemzetet, a nemzeti gondolkodást, a nemzeti jelképeket (tisztelet a kivételnek). Teljesen adott volt, hogy a jobboldal nemzeti; a baloldalnak senki nem tiltotta meg, hogy nemzeti legyen, egyszerűen lemondott róla, sőt ellenséges volt a nemzeti gondolattal szemben.

Magyar Péter nem baloldali és nem jobboldali, Magyar Péter és a Tisza semmilyen, bizonytalan, fekete lyuk, de leginkább eurokrata. Ha MP tényleg Brüsszel szolgája lesz, márpedig nehezen tud más lenni, akkor eme fideszes önmegjelölés, hogy nemzeti, továbbra is igaz marad.

De önmegnevezéstől függetlenül a lényeg, hogy hiába utáltam a Horn-kormányt és a 2002-2010 közötti baloldali kormányokat, a hazámra, történelmünkre, kultúránkra akkor is büszke voltam.