Juci

Kaltenbach Jenő (Jenci? Ugyan…) heti rendszerességgel ír valamit a Facebookjára. Ezen írások tartalmával felesleges foglalkozni, aki egyet olvasott, mindet olvasta, aki olvasott egy Kaltenbachot, Vágót, Jusztot -vagy akármelyiket ezek közül- mindent tud a szellemi-lelki nyomorékokról. Ennyit a “tartalomról”.

Az viszont megérdemel egy fél percet, ahogy Kaltenbach “jucizza” Varga Judit miniszter asszonyt.

Nos, Kaltenbach, te egy bunkó vagy. Talán nem is tehetsz erről, talán a sors volt ilyen nehéz, vagy anyádék is kanállal ették a rántott húst. De ez most mindegy, a lényeg, hogy tanulni soha nem késő. Úgyhogy jegyezd meg: nem “jucizunk” nőket, akiket nem is ismerünk, bár ha ismerjük a Jucit, akkor sem biztos, hogy illendő a “jucizás”.

Ennyit fel tudsz fogni, te nyomorult? Vagy azért “jucizol”, mert kamaszkorodban soha nem izzadtál le hölgyválaszkor, lévén sörösüveg az alakod s büdös a szád? Lélektanilag ez is érthető és sok mindent megmagyaráz.

De akkor sem, világos?

Úgyhogy kuss és takarodj a helyedre!