️Érdekes felvetés jött velem szemben a Facebookon, amelyet egy személyvédelemhez, a testőrök munkájához értő szakember írt. Eszerint Magyar Péter testőreit nézve vagy megrendezett jelenet lehetett a köpés a Nyugatiban, vagy a testőrök teljesen alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére. Íme az írás lényege:
☝️”A testőrökből (akik a filmfelvételen jól látszanak) senki nem mozdul. Senki nem izolálja a támadót. Senki nem blokkolja a köpést. Senki nem védi a védett személyt. Ez személyvédelmi szempontból lehetetlen. Ez csak akkor történhet meg, ha a jelenet előre meg van rendezve, és mindenki tudja, hogy nem kell, nem szabad reagálnia. Mintha egy színdarabban lennénk, ahol a testőröknek csak annyi a dolguk, hogy ott álljanak, és ne csináljanak semmit. Vicc az egész...
De a legfurcsább része a történetnek Magyar Péter reakciója. Az, az ember, aki egy félmondaton felrobban, aki képviselőknek odaszól, frakcióvezetőket fenyeget, aki minden apró sérelmet azonnal megtorol, aki azon felháborodik, hogy lefilmezik mikor egy rossz szót szólnak rá a parlamentben, most úgy megy tovább miközben leköpték, mintha egy falevél esett volna a vállára.
Semmi megakadás, semmi természetes emberi reflex. Mintha előre tudta volna, mi fog történni. Mintha nem is érte volna váratlanul. A „jó egészséget” nem reakció volt, hanem egy előre odakészített mondat. Pont úgy csúszott ki a száján, mint amikor valaki egy előre megírt szerepet mond fel. És az egész jelenet után azonnal jön a bejelentés: „Nem teszek feljelentést.” Ez az ember, aki minden apró verbális sértésért képes jogi lépéseket lengetni, most egy konkrét fizikai atrocitást enged el úgy, mintha semmi nem történt volna. Persze, mi meg hülyék vagyunk mindahányan... Miért? Mert ha feljelentést tesz, akkor a rendőrségnek végig kell mennie a protokollon. Tanúk, jegyzőkönyvek, kamerafelvételek, a „testőrök” meghallgatása, a mozgás rekonstruálása, a testőröknek nevezett személyek felelősségre vonása, és ott már nem lehetne kontrollálni a narratívát. Ott már a valóság beszélne. Így viszont minden az ő kezében maradt, ő a higgadt, megbocsátó áldozat, a másik oldal pedig az agresszor.
A jelenet alapján két lehetőség van, az egyik, hogy vagy tényleg ennyire szétesett a magyar személyvédelem, vagy, és a reakciók, a dinamika, a mozgás alapján ez sokkal valószínűbb, egy előre megkomponált, PR jelenetet láttunk. Persze, lehet mindkettő is egyszerre. Amikor a „védelem” csak kellék, a reakció pedig túl tökéletes, túl sima, túl steril, akkor ott nem a valóság működik. Köszönjük Magyar Péternek és a jól megfizetett stábjának az újabb ZS-kategóriás mozifilmet, melyet láthattunk…"