Volt egy ilyen este, hogy a gyerekek már aludtak fent a szobájukban, a szüleim a nappaliban a kihúzott franciaágyon, ahova én a veszekedés után inkább odafeküdtem az édesanyám mellé, mert tényleg…
Most olvassuk el Varga Judit szavait. Tegnap mesélte Hajdú Péternek:
- Volt egy ilyen este, hogy a gyerekek már aludtak fent a szobájukban, a szüleim a nappaliban a kihúzott franciaágyon, ahova én a veszekedés után inkább odafeküdtem az édesanyám mellé, mert tényleg ilyen állapotban éltem én, hogy állandóan attól kellett tartanom, hogy Péternek milyen hangulata van.
- Hajdú: Mitől féltél Judit?
- Hát attól, hogy nem fogja abbahagyni ezt az abúzust és a Péter kijött egyébként a szobából odament a konyhába kivett egy kést és elkezdett így járkálni egy késsel a kezében a házban. És emlékszem, hogy az édesanyámmal ott félünk és lapulunk, hogy ebből mi lesz és a gyerekekkel mi lesz. És aztán járkált így öt percig, lehet, hogy csak erődemonstráció volt Isten tudja, nem tudom. Aztán utána lefeküdt aludni. És egyszer apukám volt aki nagyon megijedt.
Pár szót emelnék csak ki:
,,kés, félünk, lapulunk, attól kellett tartanom."
És a legszomorúbb kérdés, amit egy nő feltehet: És a gyerekekkel mi lesz?