Megnéztem ezt a Futni mentem című, az ellenzéki nyilvánosságban agyonimádott filmet.

Tudjátok, amitől Orbán sírva, reszketve fog lemondani, elmenekülni, megbukni, valamint elbujdosni, és amitől Herendi Gábor lehet az új összellenzéki miniszterelnök-jelölt, és amit a nincsmásikPravda, meg a 444 heti hét cikkben reklámozott.

Nem mondom, hogy katasztrófa volt, mindössze négyszer hagytam abba;
kétszer mert halálra untam magam, egyszer mert elkalandoztam,
egyszer meg, hogy jó alaposan kikáromkodjam magam amiatt, hogy ezt a közepes limonádét így meg tudta futtatni a propaganda.

Szóval, a film kb. egy Viasat 3-as sorival játszik egy ligában.
Mintha az Apatigrist néztem volna.
Mind a rendezés, mind az operatőri munka, mind a színészi játék tekintetében.
Eskü, még a szűrő is ugyanaz volt, mint mondjuk az Ízig-vérignél. (Herendi rendezte azt is)
Szóval olyan volt, mint egy hosszabb epizód egy tipik magyar sorozatból, vagy mint egy Vodafon, vagy Telekom reklám.
Igen, jól tippelsz; ezekre a munkákra is híres rendezőket szoktak felkérni, akik a gigagázsit ugyan szíves örömest elteszik, meg elköltik, de a melót már szégyellik.

No mindegy.

A színészek- tisztelet a kivételnek- szokás szerint iszonyú manírosak voltak.
Mintha nagyszínpadon jatszanánk, nem pedig szuperközeliben vennék őket, de az új SzFE remélhetőleg ezt orvosolni fogja, mert amit filmen, sorozatban évtizedek óta látunk tőlük, az régóta közröhej tárgya.
(Persze ebben az esetben is tisztelet a kivételnek.)
Btw annak idején a Telex és a 444 újságírói is sokat gúnyolták a magyar színészek, a magyar filmekben mutatott teljesítményét, de mióta az SzFE beenged jobbos tanárokat is, azóta ezek a kritikát fura módon elmaradtak, most már újmúlt van; a magyar színészek igazából mindig is egészen egyedülállóan zseniálisak voltak, most is azok főleg, ha időnként lenyilatkozzák, hogy Orbán diktatúrájában csak megdögleni érdemes.
(Meg ha a Katona vagy Loupe színházi társulás művészei. Akkor különösen.)

Voltak tényleg egészen értékelhető alakítások, pl. Ember Márk, vagy Tenki Réka kimondottan jók voltak, de ugye az a legritkább esetben tesz jót egy a színjátszásnak, ha egy művésznőnek a botoxnak köszönhetően konkrétan és egyáltalán nincs arcmimikája, és kizárólag a szemeit tudja meresztgetni.
Értem én, hogy fájdalmas és kegyetlen dolog az öregedés, de azért na.
Szóval, ha valaki erre a pályára adja a fejét, akkor egy picit talán érdemes leadni az egóból, mert a szépészeti beavatkozás a szakmája rovására megy.
Ment is.
Nekem is fáj leírni, de a fentiekből adódóan Udvaros Dorottya színészi munkája egyszerűen értékelhetetlen volt.
Hiszen nincs eszköztára.
Olyan, mintha valaki lábak nélkül akarna futni menni.
Lábak nélkül nincs futás.
Arcjáték nélkül nincs színjátszás.
Ez van.
Lovas Rozi pedig egészen magabiztosan hozza, a kicsi, hadarós, tűzrőlpattant karaktert, aki mindig laza, mindig cool, mindig fel van vágva a nyelve.
Nyilván, hiszen hatalmas rutinja van ebben: kizárólag így képes játszani, soha -és ez most nem egy költői túlzás- nem láttam még mást tőle, pedig a színészet azért nemcsak arról szól, hogy egyetlen figurát gyakorolok ki, és formálok meg.

Szóval a film egy közepes limonádét, egy közepes másfél órás sorozat, egy hosszú Telekom reklám, de Herendi most épp a rendszer hős ellenzéki kritikusa, úgyhogy teljesen érthető, papírforma, hogy a külföldről fizetett ügynöksajtó a hibái és gyengeségei ellenére az évszázad vígjátékának kiáltotta ki.
Nem az.