Azt mondja VV Peti a Partizánban, hogy a megafonosok nem voltak a gátakon dolgozni, csak a kanapén meresztették a hátsójukat. (Vagy valami hasonló)

Jóbarát!
Az van, hogy hétfőn Kismaroson pakoltam a zsákokat, kedden Surányban cipekedtem, szerdán meg Zebegényben töltöttem homokkal a zsákot, és építettem a gátat.
Kb. három órán keresztül.
(Pénteken meg három órán keresztül kerestünk olyan helyet, ahol segíteni tudtunk volna, de olyan jól lett megszervezve a védekezés, hogy konkrétan nem találtunk.)
Mondjuk most olyan izmaim is fájnak amikről nem is tudtam, hogy léteznek.
Sebaj.
Kiheverem.
Jó dolog segíteni ugyanis. Még akkor is, ha nem könnyű meló.

Sőt, a magamfajta bokszoló-gyúró-sportoló exbalettosok kimondottan szeretik, ha nem könnyű a munka.
Fáj, fáj; sebaj.
“New muscle coming”
Szóval tök frankó, hogy ilyen gátlástalanul hazudozol, - ez is egy képesség - de Surányban konkrétan a szektád mellett dolgoztam.
Akik amúgy bőszen fotózgattak.
Megpróbálsz végre igazat mondani?

Köszike.