Füstből mentettek ki egy magatehetetlen asszonyt a XI. kerület egyenruhásai. A tiszthelyetteseket még nyáron riasztották Albertfalvára egy igen baljós gomolygáshoz.
- A mondott társasház második emeletén megmutatták a szomszédok a lakást, amelynek ablakán keresztül látszott a benti tömény füst – mondta el Nagy Arnold János törzsőrmester – Azt is elmondták, hogy tudomásuk van arról, hogy bent tartózkodik a lakás tulajdonosa is, akinek ismerik sajátos képességeit, reakcióit, így erősen aggódnak amiatt, hogy egyedül, önmagától vajon képes-e elhagyni az ingatlant? Sok tanakodnivalónk nem volt, mivel egyértelműen fennállt annak veszélye, hogy a birtokos megfullad odabent. A biztonsági ajtó körülményesnek ígérkező betörése helyett inkább az ablakot választottuk behatolási pontnak, miután beroppantottuk az üvegtáblát, előbb kolléganőmet, Ferenczi Alexandra főtörzsőrmestert emeltük a párkányra, utána Sági-Baté Bálint törzsőrmester mászott a lakásba, majd én is követtem társaimat. A bútorokkal, egyéb ingóságokkal dúsan telepakolt lakás egyik helyiségében rábukkantunk a hatvanas nőre, aki félálomban volt, nagyjából eszméleténél, viszont kommunikációképtelen állapotban. Ébresztgetni próbáltuk, ám ez a próbálkozásunk zátonyrafutott, az idő szorításában a leginkább célravezető megoldáshoz folyamodtunk: én vállamra kaptam, kollégám megkereste a bejárati ajtó kulcsát, majd az alélt nőt kivittük a lépcsőházba, és biztonságba helyeztük lakásán kívül. A konyhában megtaláltuk a fojtogató füst forrását: a tűzhelyen egy odakozmált étel, és a lábas árasztotta. A gázlángot elzártuk, időközben megérkeztek a mentők, és a tűzoltók is. Utóbbiak átszellőztették a lakást, és meggyőződtek róla, hogy nem maradt feltáratlan tűzfészek az ingatlanban, a mentősök a nőt kórházba szállították megfigyelésre.