Pénz beszél, a karaván halad.

Bár sokszor úgy tűnik, Németországnak szavakban rendkívül fontosak az “LMBTQIA” jogok és az öböl-menti államok emberjogi helyzete, amint téthelyzet van, akkor az aggodalmakat kórusát felváltja az eurókötegek súrlódásának hangja. Mondhatni, eurómillárdok olajozzák a gigantikus gázüzletet, mely még ekkora méretben is csupán az egykori orosz import 5%-át jelenti Németországnak.

Egyetlen kérdés maradt hátra: ezen túl az lesz a jövő, hogy egy gazdasági nagyhatalom óriási érzelmi hisztéria mellett felemelt mutatóujjal kioktat egy más berendezkedésben élő távoli kultúrát, majd a hátsó szobákban soha nem látott üzleteket köt vele, ezzel is biztosítva ennek a ‘nem szeretem’ diktatúrának az anyagi finanszírozását?

Nem lehetne újra a tisztelet és a méltányosság kultúráját követve, kioktatás nélkül, a józan ész talaján állva, kölcsönösen előnyös üzleteket kötve üzletelni szerte a nagyvilágban?