Felújított iskolákra, új taneszközökre és növekvő ösztöndíjakra számíthatnak a diákok a következő időszakban, jövőre ugyanis rekordösszegű állami forrás kerül a hazai oktatási rendszerbe: a köznevelés a járvány okozta gazdasági visszaesés ellenére 108 milliárd forinttal gazdagodik 2021-hez képest, a felsőoktatásba pedig plusz 200 milliárdot invesztálnak, amivel lényegében megduplázódik az idei egyetemi ráfordítás, és akkor az uniós forrásokról még szót sem ejtettünk.

Bátran kijelenthetjük: soha korábban nem költöttek Magyarországon oktatásra annyit, mint a jelenlegi kormányzati ciklusban.

A baloldalon minden tanévkezdéskor illik sírni egy sort azon, hogy még krétára sincs pénz az iskolákban, ám idén az ilyen jellegű kritikák valahogy elmaradtak. Nem is csoda, a számokkal nehéz vitatkozni. Még szegény Molnár Csaba, DK-s EP képviselő is mellélőtt, mikor a gyermekes magyar családok megélhetését féltette a forráshiányos köznevelési rendszer miatt, aztán pillanatok alatt kiderült, hogy a saját gyermekét egy 3 milliós tandíjú brüsszeli magániskolába járatja. Így könnyű. Aggódott volna akkor, amikor a Gyurcsány-Bajnai érában 15 ezer tanárt rúgtak ki (cserébe jó érzékkel tandíjassá tették a pedagógusképzést), csaknem négyszáz településen könyörtelenül bezárták az iskolát, egyhavi bért pedig egy tollvonással megvontak a tanároktól, és az oktatási ráfordítások távolról sem közelítették meg a mostanit, helyette legfeljebb a kényszerű elvonások sokasodtak.

Az alap- és középfokú oktatásra szánt összeg jelenleg 735 milliárddal magasabb, mint a kormányváltás előtt, és csak a közelmúltban 900 helyszínen zajlott valamilyen óvodai vagy iskolai fejlesztés. A több pénz ráadásul fogyatkozó gyereklétszám mellett áll rendelkezésre (350 ezer tanuló tűnt el a rendszerből az elmúlt évtizedben) vagyis a diákonkénti kiadások még nagyobb arányban emelkedhetnek.