“Magyarországon nem javult a helyzet jogállamiság szempontjából a legutolsó, tavaly szeptemberi jogállamisági jelentés óta” – jelentette ki Didier Reynders uniós biztos szeptember 1-jén.

Brüsszel többek között az igazságszolgáltatás függetlenségét hiányolja hazánkban. Persze fölöslegesen. Hiszen Magyarországon a bírókat a mindenkori köztársasági elnök nevezi ki, amibe nincs beleszólása sem az országgyűlésnek, sem a kormánynak. Vagyis érvényesül a demokrácia alapszabálya: mind a törvényhozói, mind a végrehajtói hatalomtól független az igazságszolgáltatás.

Ezzel szemben a hazánk bírálatára mindig kész Németországban a 16 szövetségi tartomány igazságügy-minisztereiből és a Bundestag által delegált további 16 tagból álló bizottság választja a szövetségi bírókat, vagyis egytől-egyig a törvényhozó és végrehajtó hatalmat gyakorló pártpolitikusok döntenek. Ami azt jelenti, hogy csak a pártok famulusai juthatnak szövetséges bírói poszthoz.

A fékek és egyensúlyok mintaállama, az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tagjait és a szövetségi bírókat ugyan az elnök nevezi ki, de csak a szenátus jóváhagyásával foglalhatják el posztjukat. A megüresedett posztokat nagyon ritka kivételtől eltekintve a szenátusi többség politikai pártjához közel álló bírók töltik be.

Világos tehát, hogy a jogállamiság emlegetése hamisan cseng a brüsszeli kórustól, amely a szuverenitásukat védő, a bevándoroltatást elutasító, és hagyományos családmodellt támogató kormányokat, elsődlegesen a magyart és a lengyelt akarja megbuktatni.