Többször is említettem már, hogy a kétezres évek vége felé nekünk is külföldön kellett munkát vállalni mert a Gyurcsányi munkanélküliség és hitelválság minket is érzékenyen érintett. Ausztriában dolgoztunk 2015 tavaszáig a vendéglátásban amikor végre haza tudtunk jönni.👏
👉Évi átlag 320-330 napot dolgoztunk, heti egy szabadnappal.
A legnehezebb a téli szezon volt. Az Alpokban 2000m környékén nem sok lehetőség van a minimális szabadidő eltöltésére. Hiányzott a zöld, a kicsit laposabb táj. Persze a valamit valamiért elv mentén az ember elviselte.
👉De nem könnyű november végén elutazni, és májusig haza sem jönni, és közben végig melózni napi 10-12 órát.
☝️Az ünnepi időszak pedig a legnehezebb. A sok jómódú német, svájci, francia vendég mulat a karácsonyi, szilveszteri időszakban míg mi kiszolgáljuk őket. Kelet-Európai vendégmunkások, de szép számmal voltak hasonló anyagi helyzetű osztrák kollégák is.
☝️Vasárnaponként van általában a turnusváltás, így a vasárnapi szabadnap kint luxus.
Szinte minden vasárnap a személyzeti kantinban összenéztünk mi magyarok (az egyik hotelben 18 magyar volt velünk együtt, azóta egy kivételével mind hazajöttünk!☝️) és felszisszentünk; vajon otthon készül a húsleves, a rántott hús?
Karácsonykor és szilveszterkor pedig a vendégek ránk köszöntek; Frohe Weihnachten és Frohe news jahres mi pedig összeszorult torokkal, mosolyogva visszaköszöntünk. És közben arra gondoltunk Boldog karácsonyt és Boldog új évet. Mi így köszönünk, nekünk ezt kellene mondani....
Aki nem volt hasonló cipőben el sem tudja képzelni milyen nehéz.
☝️Akkor megfogadtuk a párommal; nem lesz ünnep, nem lesz vasárnapi ebéd amit ne együtt készítenénk, fogyasztanánk ha hazajövünk!
És lassan tíz éve hazajöttünk, mert haza jöhettünk. Van munkánk, bevételünk, megélhetésünk. Együtt készítjük az ünnepi és átlagos vasárnapi ebédeket is. 👏
És ma is mondhattuk egymásnak és mindenkinek; Boldog karácsonyt.
Jövő héten pedig azt, hogy Boldog új évet!