Ruandai munkalátogatás, 2. nap

Az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága négyfős delegációt küldött Ruandába, Közép-Afrikába. A járvány kitörése óta megy először küldöttség. A látogatás célja az Európai Unió által biztosított fejlesztési források felhasználásáról, a COVID-19 járványhelyzetről, vakcinációról, az ottani oktatási rendszerről és foglalkoztatáspolitikáról első kézből tájékozódjunk, és emellett a migráció is napirendünkön van. A delegáció különleges abból a szempontból is, hogy két magyar is tagja, rajtam kívül Hölvényi György az Európai Néppárttól. 50%-os magyar részvétel, ez igen!

A második nap még zsúfoltabbá sikerült. A reggelt az egészségügyi miniszterrel kezdtük, akivel alaposan áttekintettük a COVID-19 elleni intézkedéseket. Ruanda kicsi ország, de így is Afrika egyik vezető állama, gyorsan fejlődik, terveik, vízióik vannak, amolyan “Afrikai Svájc” az álmuk, ami felé kitartóan menetelnek. A jérvány ellen Afrikában ők voltak a legsikeresebbek, azonnal lezárták a határokat, országos karantént rendeltek el, ami már a múlté, de a mai napig mindenhol kötelező a maszkviselés. A külföldieknek pedig 2 kötelező PCR teszt van, amikor belépnek az országba és amikor elutaznak. Ez nekem is megvolt... Az oltásokban is nagyon jól állnak, év végére el akarják érni a 75 %-os átoltottságot. Magyarország egyébként 300 ezer vakcinával támogatta Ruandát. Jövőre pedig már vakcinát is fognak gyártani, ezzel segítve Afrikát.

Ezután a szakképzés kérdését vizsgáltuk meg Ruanda legnagyobb szakképző központjában. Lenyűgöző volt látni, mennyire hisznek benne és tudják, hogy a szakképzett munkaerő az ország jövője. Európa itt is sokat segít nekik, a duális szakképzést szeretnék meghonosítani, de ahhoz még hosszú út vezet.

Ezután a külügyminiszter következett. A bő kétórás megbeszélésen minden szóba jött, ami szóba jöhetett, kényesebb emberi jogi kérdések is. Én nem osztom azt a nézetet, hogy a bírálatnak kioktatással is kell párosulnia, de mindezek ellenére őszinte és előremutató megbeszélés volt. A fogyatékossággal élők helyzetére is rákérdeztem, elkötelezettek ezen a területen is, de mint mindenhol, itt is hosszú utat kell majd megtennie az orszégnak.

Vidékre utaztunk ezután, rizstermelőkkel találkoztunk, akik az EU segítségével fejlesztik tudásukat és képességeiket, hogy sikeresebb termelők legyenek. A környék árvizes terület, gyakori az árvíz, így adta magát a rizs, mint vízigényes haszonnövény - nagyon nagyon érdekes látogatás volt. Nagy a szegénység, látástól vakulásig dolgoznak, a gyerekek is besegítenek iskola után, de boldogok és bíznak a jövőben. Egyébként kettős szivárvány tűnt fel ezalatt felettünk. A Jóisten is letekintett ránk!

Este a Ruandai Siketek Szövetségét látogattam meg. 30 ezer siket él Ruandában, arányaiban többen, mint például nálunk, Magyarországon. Számos együttműködési lehetőséget sikerült megbeszélnünk, talán lesz ebből valami később, ehhez sok-sok ember jóakarata szükséges majd. Amit ők akarnak: akadálymentes iskolát...