Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd
nagyfiú,
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
(Bereményi Géza: Corvin-köziek)

November 4-én a hősies harcot folytató szabadságharcosok és a reménytelenséget hozó szovjet tankok képe jelenik meg. „És akkor november 4-e után megindult a pokol. És úgy jött a tank, hogy ne lehessen megközelíteni sehonnan. Így is kaptak benzines palackot, és akkor elkezdtek lőni. Nem az épületet lőtték, hanem az ablakot, és a repeszgránát bent a helyiségben robbant. Én egy másik helyiségben voltam, és úgy vágott a légnyomás a falhoz, hogy orromon, számon jött a vér.” - emlékezett vissza Baranyi László színművész.
Idézzük fel azonban a másik oldalt is! A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programja hangzott ugyanis el aznap rádióban. Azé a bábkormányé, amely nem volt sem forradalmi, sem munkás, sem pedig paraszt. A beolvasott proklamáció szerint a programjuk fő pontjai a következőek voltak: „1. Nemzeti függetlenségünk és országunk szuverenitásának biztosítása. 2. Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése minden támadás ellen. Szocialista vívmányaink védelme és előrehaladásunk biztosítása a szocialista építés útján. 3. A testvérharc megszüntetése, a rend és a belső béke helyreállítása. A kormány nem tűri meg, hogy a dolgozókat bármi ürügy alapján üldözzék azért, mert a legutóbbi idők eseményeiben részt vettek. 4. Szoros baráti viszony megteremtése minden szocialista országgal, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján.”

A nemzeti függetlenség alatt egy idegen nagyhatalomnak való alávetést értettek, a „népi demokratikus rendszer” megvédése alatt a szabadság újbóli eltiprását, a harmadik pont a tömeges megtorlást jelentette, míg a negyedik a határon túli magyarok rovására valósult meg.

November 4-e gyászos szimbóluma így tehát nem csak a szovjet tank, hanem a megtévesztésül Bocskai-sapkát húzó pufajkás karhatalmista is.

Fotó: Fortepan/Klausz Ádám