Ott voltam Marosvásárhelyen 2013. március 10-én, vasárnap, az első autonómia-tüntetésen.
20 ezren voltunk.

Egy évvel később 2014-ben alig voltunk kétezren. S míg korábban elfoglaltuk a sugárútat, most járdán masíroztunk mint valami futball szurkolók, közben elölről a szervezők folyamatosan emlékeztettek, hogy ne lépjünk le a járdáról, ne menjünk az úttesten!

Csúfos lebőgés volt az egy évvel korábbi tűnteteshez képest. Miért? Mert hétfőre esett a március 10. Ennyire egyszerű a válasz.

Idén pedig keddre fog.

Ha valaki tényleg tömeget akar, soha nem szervez hétköznapra.
Az emberek dolgoznak. Nem mindenkit enged el a munkáltatója.

Ha mégis hétköznapra szervezed, az két dolgot jelenthet:
– vagy nem gondolod komolyan
– vagy csak a látszatát akarod kelteni annak, hogy teszel valamit, de túl hangos ne legyen, túl nagy port ne kavarjon, s maradjon szokás vagy hagyomány szinten.

Tisztelt Izsák Balázs, nem a dátum a szent, hanem a cél és a létszám – mert egységben az erő! Mit üzen a hatalom felé, ha 500 ember masírozik a járdán?
A nadrágjukba vizelnek ettől a Dămbovița partján? Aligha.

2013-ban elfoglaltuk Marosvásárhelyen főterét és ott kiáltottuk húszezren, hogy autonómiát Székelyföldnek!
Igaz, azt is, hogy vesszen Trianon..

Elnök úr, autonómia-tüntetést nem március 10-én kell szervezni, hanem minden évben március első vasárnapján.

Egy március 15. az más, az megemlékezés, de egy tűntetésen semmi sem lehet fontosabb a tömegnél, ami együttesen tudja hangoztatni, hogy autonómiát Székelyföldnek!

Írjátok le a véleményetek kommentben, hogy szerinted is több ember tud résztvenni egy tűntetésen vasárnap mint hétköznap?
Milyen szervezés az, amely nem a tömegre, hanem a dátumra fókuszál, s így akar áttörést elérni a bukaresti vasajtókon?

#autonómia #Székelyföld #tűntetés