Mi történik Németországban?

👉Az utóbbi hetek hívószavai kétségtelenül az alábbiak: általános elégedetlenség, koalíciós és költségvetési válság, gazdatüntetések, erősödő AfD, protestálás a "szélsőjobboldal" ellen, új pártalapítások. Németország láthatóan ezer sebből vérzik, a kérdés tehát valójában az, hogy mindezen események hogyan függnek össze egymással?

Röviden nehéz összefoglalni, ám az kétségtelenül látszik, hogy Németország a kormányozhatatlanság felé robog. Ez egyrészt abból fakad, hogy az elmúlt két évben botrányos kormányzást folytató, a nép akaratát semmibe vevő és külföldi érdekeket képviselő német kormány körül egyre inkább fogy a levegő, amire a felmérések is kellően rávilágítanak: soha nem volt ilyen alacsony a regnáló kormánykoalíció támogatottsága.

Miután a német alkotmánybíróság döntése alkotmányellenesnek minősítette az adósságfék kiskapun való megkerülését, 60 milliárd eurós lyuk keletkezett Európa legnagyobb gazdaságának pénzügyein. A 2024-es költségvetés ezért komoly megszorításokat vetített előre, aminek egyik legfőbb érintettjei a gazdák voltak azon kormányzati terven keresztül, amely a mezőgazdasági dízel-támogatások csökkentésére és az agrárgépek utáni gépjárműadó-mentességre irányult. Miután a kormány nem hajlandó eleget tenni a gazdák követeléseinek, valószínűsíthetően folytatódni fog a blokád. A gazdák okkal érzik azt, hogy a kormánynak fontosabb Ukrajna támogatása, mint saját állampolgárai megélhetése: amíg az agrártermelőket érintő megszorítások következtében évi 480 millió eurót vonnak el a mezőgazdaságtól, addig január 16-án Olaf Scholz kancellár telefonon megígérte Joe Biden amerikai elnöknek, hogy Ukrajna 2024-ben 7 milliárd euró értékű katonai segélyt kap.

A kormánypártok szorult helyzetét jól jelzi, hogy erőteljesen próbálkoznak elterelni a figyelmet azáltal, hogy a „szélsőjobboldal előre törésével” riogatnak, a gazdák között kezdettől fogva "szélsőjobboldali agitátorokat" vizionáltak, az AfD betiltásáról való fantáziálást pedig – „a demokrácia védelme érdekében” új szintre emelték. Ennek alapjául az az állítólagos "deportálási mesterterv" szolgál, amelyről még novemberben, Potsdam külvárosában tartott kvázi privát összejövetelen egyeztetett az AfD négy tagja (és a CDU-n belüli Értékunió két tagja) Martin Sellnerrel, aki a páneurópai „új jobboldal” egyik kulcsfigurája. Miután Roland Hartwig részvetelét megerősítették (aki Alice Weidel, AfD társelnök egyik tanácsadója), Weidel bejelentette, hogy azonnal hatállyal megválnak Hartwigtól, valamint közölte, hogy az AfD nem támogatja ezt a kitoloncolási tervet.

Az AfD egyébként foglalkozik a remigrációval, ám alkotmányos kereteken belül: eddig sem csinált a párt titkot abból (mivel pártprogramjában is szerepel), hogy az országban illegálisan tartózkodó, integrálódni képtelen és bűncselekményeket elkövető migránsokat ki kell toloncolni. Martin Sellner az eset kapcsán adott interjújában is egyébként ugyanezeket a problémás csoportokat emelte ki, egyben felhívva arra is a figyelmet, hogy az EU is fontolgatja az ún. hotspotok létrehozását, ezzel is megpróbálván gátat szabni az illegális migránsok beáramlásának.
Az ügynek emellett az is érdekes színezetet ad, hogy a potsdami találkozóról a magát "független, demokratikus oknyomozó újságírói hálózatként" meghatározó – egészen véletlenül Soros György által pénzelt – Correctiv számolt be, amelynek több szélsőbaloldali kötődése is van. Az AfD-t lejárató cikk egyik szerzője az a Jean Peters, aki korábban migránsok Európába történő csempészése mellett agitált, 2016-ban magát bohócnak maszkírozva tortát vágott az AfD parlamenti tagjának, Beatrix von Storch arcába, és egészen véletlenül részt vett a Heinz-Christian Strachét politikailag ellehetetlenítő ibizai médiabotrányban is.

A potsdami találkozó miatt Németország-szerte több tízezren vonultak az utcára a "szélsőjobboldal" ellen, ami rendkívül jól jön a kormánynak, hiszen elterelheti a figyelmet saját kormányzóképtelenségéről, Olaf Scholz és Annalena Baerbock személyesen is részt vettek a potsdami demonstráción. Miután az AfD rendszerellenzéki pártként folyamatosan erősödik – és a felmérések szerint Sahra Wagenknecht pártalapítása sem erodálja túlzottan a párt támogatottságát – új szintre emelkedett a nemzeti erő betiltásáról való fantáziálás. Mindeközben az alig 30 százalékos támogatottsággal rendelkező – ám a parlamentben a legutóbbi választások eredményeként még többségben lévő – kormánykoalíció megszavazta a német állampolgárságot leértékelő törvényt, aminek értelmében többek között a külföldi állampolgárságú szülők Németországban született gyerekei már születéskor német állampolgárságot kapnak, ha az egyik szülő legalább öt éve jogszerűen Németországban él.

️Miközben Sahra Wagenknecht pártalapítása is felkavarta a zavaros német állóvizet, Hans-Georg Maaßen, az alkotmányvédelmi hivatal egykori vezetője – és ezen tisztségében Angela Merkellel a Willkommenskultur nemzetbiztonsági kockázatai miatt kezdetektől konfrontálódó – CDU-tag szintén új párt alapítását tervezi az idei év során. A CDU-n belüli Értékunió (Werteunion) szecessziója leginkább a felméréseket jelenleg vezető CDU-t erodálhatja, ami akár a német pártrendszert is újrarajzolhatja. Főképp, hogy Maaßen nem zárja ki az együttműködést az AfD-vel.

A fentiek alapján tehát látszódik, hogy a rendszerellenes hangulat egyre erősödik, és a német politikai elit hatalma immár nem megingathatatlan.

Kép forrása: The Pioneer