Mi, magyarok Nyugaton keletinek számítunk, Keleten nyugatinak. Ez a nyugatiak részéről lekezelést és lenézést eredményez. Keleten elismerést. Megmaradásunkat és gyökereink vállalását ők értéknek tekintik.

Nyugaton veszedelmes idegennek, hunoknak, Isten ostorának, barbároknak tartanak minket. Jobb esetben egzotikus, romantikus, de mindenképp gyülevész népként tekintenek ránk, amely érthetetlen nyelven beszél, nem fogadja el a számára kijelölt helyet, állandóan lázad, mindig ellentmond, ellenáll.

A fényességes Nyugat szerint csak a baj van velünk. Nem értik azt sem, hogy a Kelet és a Nyugat, ez a két ellentétes, de egymást kiegészítő világ rajtunk keresztül érintkezik, találkozik.

Schmidt Mária friss írása a Látószög blogon:
https://latoszogblog.hu/aktualis/attila-a-mienk-turk-idok/