A második világháború után Európa elvesztette önállóságát, hiszen a Jaltában rögzített status quo-t kénytelen volt elfogadni, ami Európát befolyási övezetekké értékelte le. Nyugat-Európát az Egyesült Államok, míg Közép- és Kelet-Európát a Szovjetunió szállta meg, ami nemcsak katonai, hanem kulturális megszállást is jelentett.

A hidegháború vége után Európa keleti fele is az amerikanizáció útjára lépett, ezáltal pedig egész Európában az amerikai minták másolása, valamint ennek következtében a kontinens szellemi gyökereinek és hagyományainak megtagadása vált általánossá.

Az USA által propagált kozmopolita-globalista ideológia elburjánzása Európában azt eredményezte, hogy az évszázados európai értékekkel ellentétes, kizárólagosságra törekvő, és ezáltal kifejezetten destruktív eszmék találtak termékeny táptalajra a nyugati elitek hathatós asszisztálása mellett: ide sorolható többek között a multikulturalizmus, a nyitott határok és a nyílt társadalom propagandája, a nemzetek denacionalizációja, a „civilnek” álcázott, ám külföldi érdekeket képviselő szervezetek, ahogyan a 2010-es évek után az egyre erőszakosabbá váló LMBTQ-lobbi is ebbe a sorba illeszthető.

👉Mindennek következtében pedig az EU-t szinte teljes mértékben alávetette magát Egyesült Államoknak. Ennek ellenére az európai stratégiai autonómia megteremthető lenne, amit kellően szemléltet, hogy erre az európai nemzetállamokban egyre nagyobb igény mutatkozik: a kontinens több országában erősödtek meg jelentősen, vagy akár jutottak is hatalomra olyan nemzeti-konzervatív kormányok, amelyek prioritásként kezelik a progresszív napirend nyomása elleni harcot.

Többek között erről beszéltem az M5 Kommentár Klub című műsorának felvezetőjében.