A mai napon hivatalossá vált, hogy körülbelül 80 millió euróért cserébe a 31 éves Neymar Jr. a szaúdi Al-Hilal csapatába igazol, ami viszonylag fiatal koránál fogva rávilágít arra, hogy a szaúdi liga komolyabb ambíciókat dédelget annál, minthogy a visszavonulás előtt álló sztárok kifizetőhelye legyen. A Sky Sports értesülései szerint a brazil csillag évente 150 millió eurót fog keresni, ami nagyjából hatszorosa annak, amit a focista a francia Paris Saint-Germain-ben (PSG) tehetett zsebre. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy ez az átigazolás egészen új fejezetet nyithat meg Szaúd-Arábia sportnagyhatalommá válásában, aminek jelentős nemzetközi politikai összefüggése is van.

Amikor 2023 januárjában Cristiano Ronaldo csillagászati fizetésért cserébe a szaúdi Al-Nassrhoz igazolt, sokan kétkedve fogadták, hogy egy, a karrierje végén lévő világklasszis eligazolása az olajmonarchia bajnokságába láncreakciót fog elindítani. A nyári átigazolási szezon viszont alapjaiban rajzolta át a világ futballtérképét, miután a legmagasabban jegyzett játékosoknak egész sorát sikerült elképesztő fizetésekkel az arab országba csábítani. Miután a szaúdi liga felvirágoztatása kvázi nemzeti üggyé vált az országban, egy állami pénzügyi alap 75 százalékos részesedést szerzett a 18 csapatos bajnokság négy csapatában. Ennek következtében pedig az Al-Hilal, az Al-Nassr, az Al-Ahli és az Al-Ittihad is állami kézbe került.

A fentiekből adódóan nem meglepő, hogy a jövőben az Al-Hilalt fogja erősíteni Rúben Neves, Kalidou Koulibaly, valamint Sergej Milinković-Savić, vagy, hogy az Al-Nassrban Cristiano Ronaldo csapattársa lesz többek között Sadio Mané, Marcelo Brozović és Seko Fofana. A szintén feneketlen állami költségvetésből gazdálkodó Al-Ahli Rijad Mahrezzel, Édouard Mendyvel és Roberto Firminoval erősített, míg az Al-Ittihad Karim Benzemát, N'Golo Kantét és Fabinhot csábította a ligába csillagászati fizetéssel. (Egyébként nem véletlen, hogy a szaúdi bajnokságba távozók között több olyan játékos is megtalálható, akik az előző szezonban még az angol Chelsea mezét viselték. Ennek oka, hogy pénzügyi fair play szabályokkal küszködő Chelseat birtokló konzorciumban ott vannak befektetőként a szaúdiak is.)

A szaúdiak azzal érvelnek ezen klubok feltőkésítése mellett, hogy mindez már középtávon megteremti a sportág növekedésének ösztönzését további befektetések vonzásával, a klubok szakmailag és pénzügyileg fenntarthatóbbá válhatnak, valamint az infrastruktúra korszerűsítése által a versenyképesség fokozhatóvá válik. Minderről természetesen az idő fog ítéletet mondani, de Szaúd-Arábia már most komoly sportdiplomáciai erővel rendelkezik. Kétségtelen, hogy az ország a futballon keresztül próbál országimázsán javítani, vagyis jobb színben feltüntetni magát a nemzetközi térben.

Noha a futball a legnépszerűbb sport a világon, és az ország vezetése ennek tudatában elképesztő összegeket allokál erre a célra, de egyben arra is ügyel, hogy a gyorsan növekvő sportportfóliója sokszínű legyen: a futball mellett többek között a kosárlabda, a pankráció, a tenisz, a golf, és krikett népszerűsítésére is sokat költenek, ahogyan arról sem szabad megfeledkezni, hogy 2021 óta Forma 1 nagydíjat is rendeznek az országban.

Az egyre növekvő szaúdi befolyásra a sportban az is rávilágít, hogy az ország lesz a házigazdája a 2029-es Ázsiai Téli Játékoknak, amelynek az 500 milliárd dollárból épülő, NEOM névre keresztelt futurisztikus megaváros fog otthont adni. Egészen pontosan a NEOM-on belül Trojena falu lenne a téli sportok helyszíne, ahol mesterséges édesvizű tavak, faházak, kúriák és luxusszállodák is megtalálhatóak lesznek. A közeljövőben pedig ezáltal gyakorlatilag nem lesz technikai akadálya annak, hogy az ország olimpiát vagy labdarúgó-világbajnokságot rendezzen.

👉Ami azonban a legfontosabb, hogy miközben a sportdiplomácia kirakatában ezek a gigaberuházások vagy a futball területén történő sztárigazolások rendkívül jól mutatnak, ezek mindössze egészen kicsi fogaskerekei annak a grandiózus tervnek, hogy Szaúd-Arábia erős, virágzó és stabil, tehát regionális nagyhatalmi ország képét alakítsa ki magáról. Rijád tehát nemcsak az ehhez szükséges gazdasági, kulturális, és katonai képességekkel rendelkezik egyre inkább, de soft-power, a nyilvános diplomácia és a lobbitevékenység eszköztárát is egyre hatékonyabban használja fel ezen imidzs feltüntetése érdekében.

Gondoljunk csak arra, hogy Katar nemzetközi megítélésén mennyit javított, hogy az Európai Parlamentben Eva Kaili és társai – szaúdi mértékkel mérve – szinte aprópénzért képviselték az emírség érdekeit…

Kép forrása: NEOM/AFP via Getty Images