A nép nem lehet ellenzékben, vagy mégis?

Láthatóan nem tud mit kezdeni a német politikai elit az AfD előretörésével, amely pártot a legújabb felmérések már 22 százalékon mérik, amivel már csak 4 százalékponttal vannak lemaradva a legnépszerűbb CDU-tól.

Miközben a szociáldemokrata-zöld-liberális kormánykoalíció támogatottsága 40 százalék alá süllyedt, a CDU pedig képtelen profitálni ebből és növelni a támogatottságát, az AfD hónapról hónapra történelmi csúcsot dönt. A CDU az elmúlt évek folyamatos balratolódása, és a fiatal, progresszív választóknak való megfelelési kísérletek után kissé váratlanul megpróbál újra visszatérni konzervatív gyökereihez, bár ennek őszintesége kétségbe vonható, sokkal inkább hatalompolitikai taktikázásról van szó.

Friedrich Merz, a CDU jelenlegi elnöke még 2018-ban felelőtlenül azt ígérte, hogy a pártot visszavezeti kereszténydemokrata-konzervatív gyökereihez és az akkor 16 százalékon álló "AfD támogatottságát megfelezi". Noha Merz azóta elhatárolódott öt évvel ezelőtti kijelentésétől arra hivatkozva, hogy az "egy több évvel ezelőtti értékelés volt, amelyet teljesen más körülmények között fogalmazott meg", azért azt bármiféle részrehajlás nélkül meg lehet állapítani, hogy ez a kijelentés igencsak rosszul öregedett.

Az utóbbi napokban azonban több figyelemreméltó esemény is történt a CDU háza táján, amelyek mind azon célt szolgálnák, hogy a politikai elitből kiábrándult szavazók az AfD helyett a CDU-t favorizálják. Ennek sikere azonban kérdéses annak tükrében, hogy maga a CDU is a politikai-gazdasági establishment része, a probléma pedig jóval túlmutat azon, hogy a párt újonnan ismét bizonygatni kívánja magáról, hogy "ők valójában az egyetlen konzervatív párt."

️Július 17-én Merz a párt konzervatív szárnyához tartozó Carsten Linnemannt nevezte ki főtitkárnak, aki egyben a kampányokért is felelős lesz. Több szakértő ezt úgy értékeli, hogy a CDU elnöke karakteresebb konzervatív irányba vált, és elhatárolódik a korábbi balratolódástól. Amiért egyébként hiba lenne egyedül Angela Merkelt felelőssé tenni, hiszen már Merz elnöksége alatt vezették be az 50 százalékos női kvótát a testületi posztokra, ami az alkalmasság, a teljesítmény és a tudás helyett ideológiai célokat szolgál. Továbbá Merz is kiállt az LMBTQ párok örökbefogadási joga mellett 2021 decemberében.

Egy másik árulkodó jel a CDU-n belüli irányváltásról, hogy július 21-én Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain Thorsten Frei, a CDU parlamenti frakcióvezetője arról értekezett, hogy "hazugságon alapul a német menekültpolitika". Frei szerint konstrukciós hiba az alkotmányban az, hogy a menekültjog egyéni jog, ami így jelentős mértékben hozzájárul a migránsok áradatához. Láthatóan ez a vélemény már nem a Willkommenskultur szellemében fogant meg.

Ezt követően Merz – aki ugye 2018-ban még az AfD támogatottságának megfelezését ígérte – tegnap a ZDF-nek adott interjújában a korábbiakhoz képest egészen váratlan módon úgy fogalmazott, hogy noha országos szinten kizárt, hogy koalícióra lépjenek az AfD-vel, a helyi szintű politikában nem zárja ki ennek lehetőségét, hiszen kötelességük elfogadni a demokratikus szavazás eredményét. Miután az AfD a Türingia tartományban megnyerte az első járási választását, majd nem sokkal később pedig megszerezte első polgármesteri helyét Szász-Anhaltban, üdvözítő fordulat lett volna, hogy a CDU hajlandó lebontani azt a mesterséges politikai kordont, amit az AfD körül húztak és együttműködni a jobboldali párttal.

Merz – az emberek demokratikus akaratát tiszteletben tartó – kijelentései hatalmas felháborodást okoztak még párttársai körében is, aminek következtében a CDU pártelnöke magyarázkodni kényszerült Twitteren: "Csak hogy még egyszer világossá tegyem, és ahogyan soha nem mondtam mást: a CDU határozatai érvényesek. A CDU még önkormányzati szinten sem fog együttműködni az AfD-vel."

👉Röviden tehát a CDU-n belüli zavar, identitáskeresés és hatalmi taktikázás egy rendkívül fontos kérdésre világít rá: nem találják az ellenszerét az AfD erősödésének, és egyre inkább tartanak attól, hogy a nép akarata utat tör magának, ami kikényszeríti az AfD-vel való együttműködést.