A török köztársasági elnökválasztás során a szavazatok több mint 99 százalékának feldolgozása után egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok több mint 50 százalékát, ami azt jelenti, hogy szinte biztosan egy második fordulóra lesz szükség két héten belül.

A regnáló török elnök, Recep Tayyip Erdoğan a szavazatok 49,4 százalékát szerezte meg, ellenzéki kihívója Kemal Kılıçdaroğlu 45 százalékot ért el, míg a kemalista-nacionalista Sinan Oğan 5,2 százalékon végzett. Ahogyan azt várni lehetett, a választás lényegében az Erdoğan-korszakról szóló népszavazássá vált, amit kellően mutat, hogy a szavazásra jogosultak közel 88 százaléka (!) vett részt a választáson. Ha a második körben hasonlóan magas lesz a részvételi arány, akkor – bármely jelölt győzelme esetén – nehéz lesz antidemokratikusnak titulálni a török nép akaratát.

Noha kevesebb szó esik róla, de az elnökválasztással párhuzamosan tartott parlamenti választás során az Erdoğan által vezetett Igazság és Fejlődés Párt – az egyelőre még nem hivatalos végeredmény szerint – megőrzi többségét a török nemzetgyűlésben. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a Kılıçdaroğlu vezette szivárványkoalíció ígéretet tett többek között „az elnöki rendszer eltörlésére, a jogállamiság és a szabadságjogok helyreállítására, valamint a parlamentáris rendszer megerősítésére”.

Tehát Kılıçdaroğlu még ha győzedelmeskedik is az elnökválasztás második fordulójában, akkor csapdahelyzetbe kerül: 1) az elnöki rendszer lebontásával és a parlament szerepének megerősítésével saját magát gyengíti, az ellenfeleit pedig erősíti, vagy 2) nem tartja be a legfontosabb választási ígéretét.

A május 28-án tartandó második forduló során kulcskérdés lesz, hogy a voksolóknak azon 5 százaléka, akik Sinan Oğanra szavaztak, a két versenyben maradt jelölt közül kit preferálnak inkább. Miután Oğan erőteljesen nacionalista, valószínűbbnek tűnik, hogy szavazói ideológiailag inkább a regnáló Erdoğan elnökhöz állnak közel, és jó eséllyel lehet feltételezni, hogy rá fognak szavazni. Mindezt erősíti, hogy a "királycsinálónak" kikiáltott Oğan a választás után a német Der Spiegelnek adott interjújában azt sugallta, hogy csak abban az esetben támogatná az ellenzéki összefogást, ha az a kurdpárti HDP-t kizárja a politika rendszerből.

👉Kılıçdaroğlu azonban éppen a – török lakosság 15–20 százalékát kitevő – kurdok körében bizonyult sokkal népszerűbbnek a regnáló elnöknél, ráadásul azt a képet próbálta sugallni magáról, hogy ő egy integratív jelölt, akire bármilyen vallású, etnikumú és szexuális orientációjú kisebbség nyugodt szívvel szavazhat.

Mindenesetre a 88 százalékos részvételi arány arra enged következtetni, hogy mobilizációs tartalékkal már egyik jelölt sem rendelkezik, ezáltal pedig valószínűsíthetően Oğan szavazói fogják eldönteni, hogy ki lesz Törökország köztársasági elnöke az elkövetkező öt évben. A választás sorsdöntő mivolta által a következő két hétben okkal lehet politikai turbulenciára számítani Törökországban.

Kép forrása: picture-alliance/AA/K. Ozer