Mai jurisztokráciánk az emberi jogok reaktiválásával kezdődött a világháború lezárásával az 1940-es évek végén.

Egyrészt az amerikaiak vezette koalíció által a háborúban legyőzöttek széleskörű megbüntetéséhez háborús bűntettek címén nem tűnt elégségesnek számukra a pozitív jog, mert a német katonai vezetők legnagyobb része a hatályos törvények és rendeletek alapján cselekedett, és így csak a természetjog, az emberi jogok ezt überelő parancsainak megszegése alapján lehetett aggálytalanul eljárni velük szemben a nürnbergi amerikai bíróság előtt.

Másrészt az amerikaiaknál otthon – az Európában már naivitásként régen félretolt – felvilágosodáskori emberi jogi doktrína a korabeli alkotmányba foglalás és ennek nyomán az 1900-as évek elején fellendült alkotmánybíráskodás folytán folyamatosan életben tartott volt, és a hatalmilag domináns Amerika ösztönzésére az 1940-es évek végén az európai nemzetállamok feletti ellenőrzésre céljából áttételre került Európába is, és egy Emberi Jogi Bíróságot hoztak létre Strasbourgban.

Ez ugyan a következő évtizedekben a szovjet birodalom 1990 eleji összeomlásáig jórészt csak formális életet élt, és az USA nyugat-európai államok feletti ellenőrzésére alig került felhasználásra, de a szovjet birodalom alól kiszabadult közép- és kelet-európai államoknak az USA vezette Nyugathoz csatlakozása után látványosan megnövelték az ellenőrzési szerepét.

A teljes írása a Látószög blogon olvasható:
https://latoszogblog.hu/aktualis/globalis-jurisztokracia/