Donáth Anna a magyar Sanna Marin, csak gyengébb kiadásban – hét tézis az „jövőértkelő” beszéd elemzéséhez

Donáth Anna tessék-lássék évértékelője nem fogja megállítani a párt mélyrepülését és nagyon kevesek fogják elhinni, hogy egy új ellenzéki vezér született.

Először is borzalmas volt az időzítés. Hiba volt egy nappal Gyurcsány előtt megszólalni, a jövő heti politikai diskurzust ugyanis a DK elnöke fogja tematizálni, így a Momentum továbbra is árnyékban marad.

Másodszor: rossz volt a dramaturgia. A teszetosza elnök és az utána következő felszólalók „politikai messiásként” beszéltek Donáth Annáról, majd jött Donáth Anna és elmondta, nincsenek politikai megváltók. Nem derült ki továbbá, hogy mi lesz Donáth Anna politikai funkciója. Elnök, miniszterelnök-jelölt vagy EP-lista vezető?

Harmadszor: hiányzott a profizmus. Az egész rendezvény amolyan minimál háttérrel megrendezett iskolai fellépésre hasonlított, annak ellenére, hogy folyamatosan azt hallottuk, hogy digitalizáció és progresszió. Egy új generáció, ami érti a 21. századot, nem engedhet meg magának egy ennyire gyenge közvetítést.

Negyedszer azt a szembetűnő hibát vethetjük fel, hogy Donáth Anna beszédéből nem derült ki, hogy mit gondol a Momentum a határon túli magyarokról, a bevándorlásról, a családtámogatásról, vagy a kultúráról. Csak a klímavédelem és a klímaszorongás (ami önmagában értelmetlen kifejezés) utalt arra, hogy zöld irányt fog venni a párt, ami nem jó hír az LMP-nek.

Aztán kiderült – ötödik megjegyzés –, hogy a Momentum ugyan nem gondolkodik széles ellenzéki összefogásban, ám az, hogy ki lenne szövetséges és ki nem, azt nem tudtuk meg. Gyurcsány elutasítása – amit mindenki várt és aminek lenne értelme – határozottan nem történt meg, halovány kritika volt csupán a DK politikájával szemben. Ebbe, egy új ellenzéki utat kínáló vezetőnek bele kellett volna állnia.

Hatodszor: ami elhangzott, továbbra sem elégséges ahhoz, hogy világos legyen az „új útra” lépett Momentum identitása. A liberális demokrácia megvédése, a klímapolitikai, a Nyugathoz tartozás hangsúlyozása és a negyedik generációs jogok felsorolása, továbbá a „szabadság egyenlő önmegvalósítás” gondolatok egy progresszív zöld utat jelölnek ki, de a szolidaritás és segélyalapú társadalom inkább baloldali krédó.

És végül – ami a legfontosabb – nem derült ki, hogy mit kell tenni az Orbán-kormány legyőzéséhez. Donáth Anna szerint a rendszer „elmúlik”, ahogy elmúlt a Horthy-korszak is, és akkor nekik készen kell állniuk. Tehát – legalábbis az elmondottakból – az derül ki, hogy a kormány legyőzéséhez nincs eszköz, az majd magától megdől – ami egy ellenzék vezetéséért versenyben lévő párttól nagyon kevés.

Donáth Anna lehet népszerű, lehet szimpatikus és megtanult szépen beszélni. Sok olyan vonzó közhelyet elpuffogtatott, ami miatt a zömmel fővárosi, jómódú fiatalok mellé állhatnak, akár Gyurcsánnyal szemben. Donáth beleilleszkedik a nyugati, fiatal politikus prototípus trendbe, ám politikája nem alkalmas arra, hogy új ingert adjon az egyébként vergődő pártjának, végül pedig nagyon kevés ahhoz, hogy egy nagyobb társadalmi többség leendő miniszterelnököt lásson benne.