️Tovább terjed a brüsszeli a korrupciós botrány, Eva Kaili esete csak a jéghegy csúcsa volt, azóta pedig sorra esnek ki a csontvázak a szekrényből. Tegnap az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola kezdeményezte újabb két szocialista képviselő, a belga Marc Tarabella és az olasz Andrea Cozzolino mentelmi jogának felfüggesztését.

Közel egy hónappal ezelőtt a Hit Rádiónak adott interjúmban pontosan erre világítottam rá: ahhoz képest, hogy mind az Európai Parlament, mind a Bizottság az értékelvűség, a jogállamiság és a korrupcióellenesség bajnokaként szeret rendre tetszelegni, nem Eva Kaili esete az első, ami ezekkel az oly sokszor hangoztatott uniós alapértékekkel szembemegy.

️Nézzük csak az Európai Bizottság legutóbbi két elnökét: Jean-Claude Junckerről a LuxLeaks néven elhíresült botrány keretében kiderült, hogy Luxemburg miniszterelnökeként éveken át szervezetten játszott össze több mint háromszáz nagy nemzetközi vállalkozással, lényegében adócsalás érdekében. Az Európai Parlamentnek ekkor nem voltak erkölcsi aggályai, a képviselők nem szavazták meg az ellene indított bizalmatlansági indítványt 2014 novemberében.

️Ursula von der Leyen pedig - többek között - a Pfizer-vezérigazgatójával váltott eltűnt SMS-ek miatt került korrupciós botrányba, miután az EU 31 milliárd eurót fizetett a Pfizernek, amiről gyakorlatilag semmiféle dokumentáció nincs. Egészen „véletlenül” a túlárazott vakcinák szerződésének megkötése után Ursula von der Leyen férje hirtelen a Pfizer egyik partnercégének orvosigazgatója lett. De korábban német védelmi miniszterként is került már százmillió eurós értékű korrupciós botrányokba (ezek közül legismertebb a Gorch Fock gyakorlóhajó felújítása, valamint külső szakértőkre elszórt elképesztő összegek esete, aminek a fia, David von der Leyen is kedvezményezettje volt).

☝️Azonban, ha az egyének szintjén felülemelkedünk és intézményes keretek között tekintünk a problémára, akkor gyakorlatilag a korrupció melegágyát találjuk Brüsszelben. Egy 2021-es kutatás arra mutatott rá, hogy az EP képviselők egynegyede, vagyis a 705 képviselőből körülbelül 200 személy a képviselői fizetésén túl további eurómilliókat keres évente más „külső tevékenység” által. A leggyakoribb, hogy ezek a személyek valamilyen nemzeti vagy transznacionális cég igazgatótanácsában vagy kuratóriumában ülnek, ezáltal nem meglepő módon ezeknek a vállalatoknak az érdekében lobbiznak az EU-ban.

👉Érdekes megfigyelni egyébként, hogy a politikai és gazdasági érdekek összefonódását Nyugaton rendre lobbitevékenységnek hívják, míg például Magyarország és Lengyelország esetében korrupciónak. Éppen ezért is szembetűnő, hogy a „korrupcióellenesség” valójában egy politikai hívószóként jól eladható politikai stratégia, ám valós tartalom nincs mögötte.