Ausztriában viszonylag magas azoknak az aránya, akik nem értenek egyet az oroszellenes szankciókkal, aminek következtében gyakorlatilag már nem áll társadalmi többség a büntetőintézkedések mögött. Ennek hátterében egyértelműen az áll, hogy a lakosságra egyre nagyobb terheket rónak az egekbe szökött energiaárak, amely folyamatnak a vége még nem is látszik.

Noha az Osztrák Szabadságpárt tudott politikai tőkét kovácsolni az energiaválságból, ám emögött egy hosszú építkezési folyamat áll: már a koronavírus-válság alatt egy olyan libertárius pozíciót vett fel a párt, aminek keretében az egyéni szabadságjogokat sértő kötelező oltás és a lezárások ellen kezdett el küzdeni, amivel újra 20 százalék felé nőtt a párt támogatottsága. Miután az energiaválság hatásai egyre jobban begyűrűznek Ausztriába és a szankciók kudarca egyre szembetűnőbb, nem zárható ki, hogy a párt népszerűsége tovább növekszik a szankcióellenes álláspont felvételével.

A regnáló néppárti–zöld koalíció mindössze a lakosság 30 százalékának támogatását bírja, ezért nem meglepő, hogy Karl Nehammer kancellár annak elkerülése érdekében, hogy a választók a kormányt tartsák hibásnak a jelenlegi helyzetért, elkezdte Ausztria érdekeit képviselni: többek között hangot ad a szankciópolitika kudarcának és az energiaárak "őrült elszabadulása" miatt uniós ársapkát követel a gázárra.

Európa-szerte adódnak már jelei annak egyébként, hogy az erényfitogtató szankciók következtében drasztikusan megdráguló energiárak miatt tömeges elégedetlenségi hullámok fognak kibontakozni, ám ezek elsősorban a regnáló kormányok leváltását fogják megcélozni. Forró ősz vár Európára, amibe várhatóan több ingatag koalíciós kormány is bele fog bukni.

A velem készült interjú az alábbi linken olvasható: