Az elmúlt bő húsz évben Theo Van Gogh meggyilkolása, Ayaan Hirsi Ali és Geert Wilders halálos megfenyegetése, a Jyllands-Posten grafikusai elleni gyilkossági kísérletek, a Charlie Hebdo elleni terrortámadás, valamint Samuel Paty nyilvános lefejezése mind illeszkednek abba a tragikus sorba, amelyek – a Rushdie elleni merénylethez hasonlóan – szembesítik a nyugati világot az iszlamizmus szabadsággal szembeni intoleranciájával. Ezen események kapcsán készített különböző felmérések pedig arra mutattak rá, hogy az európai muszlimok megdöbbentően magas arányban értenek egyet azzal „minden erőszakos cselekedet igazságos azok ellen, akik karikatúrárat közölnek Mohamed prófétáról”.

A Jyllands-Posten karikatúrái kapcsán Douglas Murray az Európa furcsa halála című könyvében idézi azt a Channel 4 megbízásából készült közvélemény-kutatást, amely rámutatott arra, hogy a brit muszlimok 78 százaléka szerint jogi eljárás alá kellene vonni a dán képregényeket készítőket, míg 68 százalék szerint mindenkit meg kellene büntetni, aki kritizálni meri az iszlámot. Mindemellett a brit muszlimok 19 százalék mondta azt, hogy „tiszteli” Oszama bin Ladent (az al-Kaida terrorszervezet azóta likvidált vezérét), 6 százalékuk pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy nagyon „nagyon tiszteli”. Ezek a számok kellően szemléltetik azt, hogy az európai muszlimok körében jóval elfogadottabb az erőszak legitimációja, ami összeegyeztethetetlen az elviekben szabadságon alapuló nyugati életmóddal.

A Charlie Hebdo elleni terrortámadás után a BBC Radio 4 is felmérést készített a brit muszlimok körében, amiből kiderült, hogy 27 százalékuk „bizonyos mértékig szimpatizál” a támadókkal, 24 százalékuk szerint igazolható az erőszak alkalmazása azokkal szemben, akik Mohamed prófétát karikatúra formájában ábrázolják, míg 45 százalék szerint a Nyugat elleni erőszakosságra buzdító imámok gyűlöletkeltése is igazolható.

️Természetesen jogos kérdéseket vet fel, hogy meddig terjedhet a szólásszabadság határa, egyes érvelések szerint a vallásgyalázás már nem fér bele ebbe. Ennek megítélése azonban abszolút szubjektív jelleget ölt, miután egyes iszlám tradíciók szerint például Mohamednek nemhogy karikaturisztikus, de a puszta ábrázolása is istenkáromlás, amire válaszként erőszak alkalmazható. Igaz, hogy Nyugaton is több országban vannak érvényben blaszfémia-ellenes törvények, ám amíg ezek főleg kimerülnek az „elkövető” megbírságolásában, addig a muszlim többségű országokban börtön-vagy halálbüntetés jár az istenkáromlóknak.

️Azonban fontos kiemelni, hogy például az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is figyelemmel kíséri a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának végrehajtását, és a testület azon a véleményen van, hogy az istenkáromló-ellenes törvények összeegyeztethetetlenek az emberi jogi normákkal. Más kérdés, hogy mennyire ízléses egy adott vallás prófétájáról karikatúrát készíteni, – az én személyes véleménye szerint egyáltalán nem az – ám ettől még az ábrázolás jogát senkitől nem lehetne elvitatni, mivel elviekben szabad társadalomban élünk.

👉A legfontosabb különbség talán abban rejlik, hogy amíg a keresztények nem kezdenek tömegmészárlásokba, ha Jézust transzneműként, vagy „genderfluid drag királyként” ábrázolják a progresszívok, addig az iszlámot ért vélt valós vallásgyalázások mindig gyilkossági kísérletekbe torkollnak.

Teljes írásom a 888.hu honlapján olvasható: https://888.hu/piszkostizenketto/a-velunk-elo-iszlamizmus-ii-resz-4377931/