A GLOBÁLIS TÜRELEMJÁTÉK FOLYTATÓDIK

Március elején, két héttel a háború kezdete után írtam arról, hogy a következő hónapkban egyfajta globális türelemjáték kibontakozását láthatjuk majd, amely során a szembenálló felek abban reménykednek, hogy az idő nekik dolgozik.

Ezzel kapcsolatban három kérdést tettem fel, amelyeket illetően ma már talán valamennyivel tisztában láthatunk:

Ukrajna törik meg hamarabb a háborús nyomás alatt, vagy Oroszországot billenti ki a szankciós nyomás?
A Nyugat, és elsősorban az Európai Unió meddig képes viselni a háború és a szankciók terhét, a már tavaly ősszel is fennálló energiaválság súlyosbodását, és a menekültválságot?
Kína álláspontja változik-e a közeljövőben, kitart-e Oroszország mellett, vagy hátat fordít neki?

️Az első két kérdés kapcsán a tél lehet a döntő, amelynek jelen állás szerint Oroszország kedvezőbb pozícióból, jobb lapokkal vághat neki. Ukrajna pénzügyileg és katonailag is a nyugati támogatásoktól függ (energetikai rendszere pedig kitett az orosz támadásoknak, legnagyobb erőműveit és saját energiahordozói jelentős részét pedig már elvesztette), az Európai Unió viszont energetikailag függ nagyban az orosz szállítmányoktól, amelyek pótlása nem igazán megoldható, és amennyiben igen, akkor is jelentős többletköltséggel. Az energiaválság, az infláció, a recessziós kilátások, ezek nyomán pedig a politikai válságok megrendíthetik az európai országok sziklaszilárdnak már most sem nevezhető álláspontját, miközben úgy tűnik, az Egyesült Államok sem kívánja egyedül vállalni az ukrajnai harcok költségeit.

Kína álláspontja kapcsán a tajvani incidens tulajdonképpen eldöntötte a kérdést, Peking vélhetően még szorosabbra fűzi majd kapcsolatait Moszkvával. A tavaly óta látványossá váló orosz-kínai közeledés jó eséllyel egészen addig fennmaradhat, amíg az USA hegemón pozícióját a globális arénában meg nem törik - vagy valamelyik nem vall kudarcot a saját "frontján".

A "türelemjáték" résztvevőinek célja az, hogy minél kevesebb erőforrás bevetésével minél jobban kimerítsék ellenfeleiket. Ukrajna - amely az erőforrások elhasználása tekintetében a legrosszabb helyzetben van - ezáltal kedvezőbb békefeltételek elérését remélheti, Oroszország Ukrajna összeroppanását, és "járulékosan" az Egyesült Államok (kelet-)európai pozícióinak megrendülését, Kína szintén az USA geopolitikai pozíció- és globális tekintélyvesztését, az Egyesült Államok pedig azt, hogy Oroszország felőrli az erejét, mielőtt közvetlen összeütközésre kerülne sor Washington és Peking között. Az Európai Unió jelenleg sokkal inkább ezen küzdelmek tárgyának, mintsem alanyának tűnik, amelyre Oroszország legalábbis diplomáciai és gazdasági értelemben küzdőtérként tekint, az USA pedig felhasználható és legalábbis részben feláldozható erőforrásként.