December 19-én Minszkben találkozik egymással Aljakszandr Lukasenka belarusz és Vlagyimir Putyin orosz elnök.

🪖 A találkozóról elsősorban Belarusz háborúba történő esetleges belépésével kapcsolatban foglalkozik a nemzetközi sajtó, ezt erősítik nemcsak a legutóbbi kijevi nyilatkozatok, amelyek egy észak felől érkező orosz támadás veszélyére figyelmeztetnek, de az is, hogy a tárgyalásokon részt vesz a két ország védelmi miniszter is.

️ Ugyanakkor Lukasenka úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások fő témája a gazdaság lesz.

2️⃣ Az orosz-belarusz kapcsolatokban jelenleg két fontos gazdasági téma van napirenden:

Az egyik a két ország egységes gázárpolitikájának kialakítása, amely a még az 1990-es években létrehozott, de a sokáig csak papíron létező orosz-belarusz Szövetségi Állam keretein belül valósulna meg. Ennek akadálya jelenleg, hogy a Gazprom privatizálná a belarusz gázvezetékhálózatot, Minszk azonban ellenzi ezt.
A másik téma a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos szankciók elleni közös küzdelem. Minszk azt szeretné, ha az orosz mezőgazdasági termékekkel (gabona, műtrágya stb.) együtt a belarusz áruk is mentesüljenek a szankciók alól. A belarusz gazdaság egyik legfontosabb exportcikke a kálium, valamint a kálium alapú műtrágyát, így Minszkben - legalábbis az ország vezetéséhez közeli elemzők, véleményvezérek megnyilvánulásaiból kiindulva - azt is sérelmezték, hogy az elmúlt hetekben napirendre került a Togliatti-Odessza ammóniavezeték újraindítása, a belarusz káliumexportról viszont nem esett szó (ti. az ammónia is fontos műtrágyaalapanyag).

️ Az ügyeknek ráadásul politikai vonzata is van, hiszen a minszki vezetés régóta konfliktusos kapcsolatban van az orosz üzleti élet képviselőivel, legyen szó akár az állami óriásvállalatokról, akár az oligarchákról. A Gazprom kapcsán elég csak Viktar Babarika 2020-as ellenzéki elnökjelöltre gondolni, aki hosszú időn át a Belgazprombank vezetője volt, és akit korrupciós vádakkal letartóztattak. De az ammóniavezeték ügye sem politikamentes: annak újraindítását az a minszki születésű Dmitrij Mazepin szorgalmazza, aki 2020-ban szintén Lukasenkával szemben foglalt állást.

Ez is rávilágít arra, hogy Minszk és Moszkva kapcsolata nem értelmezhető abban a leegyszerűsítő sémában, miszerint Lukasenka csupán Putyin bábja lenne. Tény, hogy 2020 óta Belarusz jobban függ Oroszországtól, mint korábban, ez azonban elsősorban a nyugati politika következménye. Lukasenka továbbra is igyekszik megőrizni szabad mozgásterét (gondoljunk csak arra, hogy hivatalosan máig nem ismertу el Oroszország részeként a Krím-félszigetet sem). Szuverenitási törekvéseinek azonban - Ukrajnától eltérően - nem nyelvi-kulturális és geopolitikai, hanem társadalompolitikai és gazdasági alapjai vannak. Belarusz és Oroszország társadalmi és gazdasági berendezkedése ugyanis szinte egymás ellentéte, amit az orosz oligarchia és nagyvállalati elit sérelmez is, miközben az orosz "háborúpárt" hangadói közül többen is dicsérték a belarusz utat, többek között nemrég Alekszandr Dugin is.

👉 A belarusz modell sajátosságairól korábban írtam: https://moszkvater.com/a-felreertett-belarusz-modell/

️ Belarusz részvétele a háborúban azonban így sem zárható ki, már csak azért sem, mert a minszki vezetés és hozzá közeli elemzők, újságírók álláspontja a Nyugattal kapcsolatban az elmúlt években gyakran radikálisabb volt, mint a Kremllé - utóbbi mondhatni csak beérte ezen a téren a belaruszokat.