Noha már a koronavírus-járvány utáni gazdasági visszapattanás és megnövekedett kereslet is felnyomta az energiaárakat globálisan, leginkább a szankciópolitika kontraproduktív hatásának számlájára írható, hogy Európa ilyen szintű energiaválságba került. Egészen szürreális, hogy miközben a brüsszeli elit a vágyvezérelt gondolkodás csapdájába esve Oroszország megbüntetésének céljával hónapokon át lebegtette a gázembargó tervét, most mégis a tagállamok állampolgáraival akarják megfizettetni a gázhiány árát.

Az Európai Bizottság új veszélyhelyzeti terve egyelőre csak önkéntes alapon írja elő a 15 százalékos csökkentést a tagállamoktól, ám a Politico információi szerint ha mindez nem elég lenne elég a téli helyzet kezelésére, akkor a kötelező fogyasztáscsökkentésbe sem elképzelhetetlen.

Egyébként az unióban minden tagállam rendelkezik már egy nemzeti vészhelyzeti tervvel, aminek a frissítésére kérte fel a Bizottság a tagállamokat szeptember végéig, amibe bele kell foglalniuk, hogy hogyan tervezik csökkenteni a kitűzött célt. Azóta friss hír, hogy az uniós tagországok valójában egy meggyengített vészhelyzeti tervet hagytak jóvá, ami azt jelenti, hogy ellátási vészhelyzet esetén a megszorításokat kötelező érvényűvé lehetne tenni.

Azonban a „szolidaritási mechanizmus” élesítésének lebegtetése is arra világít rá, hogy a szankciók rendkívüli módon visszaütöttek az EU-ra. A központi elosztás értelmében pedig a felelősen gazdálkodó tagállamoknak kellene energiával kisegítenie azokat a felelőtlen államokat, akik a reálpolitikai érdekérvényesítés helyett erényfitogtató módon nehéz helyzetbe kormányozták magukat.

️Mindennek tetejébe Északi Áramlat 1 karbantartása hiába fejeződött be elméletileg, a Siemens által gyártott és Kanadában megjavított turbina egyelőre még csak úton van Oroszország felé, aminek következtében a Gazprom bejelentette, hogy a most is csak a kapacitás 40 százalékán futó gázszállítás, szerdától a felére csökken, amíg nem sikerül áthidalni a problémát.

Az M1 Világ műsorának voltam vendége: