Évek óta visszatérő témává váltak a világsajtóban az azzal kapcsolatos találgatások, hogy vajon ki/kik befolyásolhatják az orosz elnök gondolkodását.

Most a spanyol La Vanguardia "találta meg" a megfejtést, hat gondolkodót sorolva fel, aki befolyással bír Vlagyimir Putyinra (https://www.lavanguardia.com/cultura/20221206/8635356/putin-pensadores-ideologia.html):
Ivan Iljint, a két világháború közötti konzervatív, monarchista gondolkodót (a La Vanguardia [továbbiakban: LV] szerint nacionalista ellenforradalmár, aki az autokratikus Oroszországot részesítette előnyben a nyugati demokráciával szemben).
Alekszandr Prohanovot, aki a Szovjetunió széthullása utáni időkben vált az orosz birodalmi gondolkodás egyik legismertebb alakjává (LV: ultranacionalista, a hidegháború visszatérésének szószólója).
Eduard Limonovot, a pár éve elhunyt, Nyugaton is ismert, extravagáns írót, aki az orosz nemzetibolsevikok egyik vezetője és ideológusa volt (LV: a Nemzetibolsevik Párt alapítója, amely egyesítette a fasizmust és kommunizmust).
Alekszandr Dugint, aki egy időben szintén a nemzetibolsevikokhoz állt közel, leginkább pedig az Eurázsia-gondolat egyik megújítójaként ismert (LV: szerinte Oroszroszág egy új eurázsiai birodalom vezetője a nyugati dekadenciával szemben).
Zahar Prilepin írót, a csecsenföldi háború és donbaszi harcok egykori résztvevőjét, aki politikai pályafutását szintén a nemzetibolsevikok közt kezdte, ma pedig egy parlamenti pártszövetség egyik tagpártjának vezetője (LV: harcolt Csecsenföldön és Dagesztánban, valamint az ukrajnai fronton. Több regény szerzője.). Bővebben: https://moszkvater.com/zahar-prilepin-a-rendszerhu-forradalmar/
Jegor Holmogorov újságírót, aki a 2014-es krími és kelet-ukrajnai eseményeket jelölő "orosz tavasz" fogalmat behozta a köztudatba (LV: az összes nyugati (?) szláv ország nemzeti-vallási szövetségének támogatója).

A felsoroltak közül tehát négyen élnek ma is, közülük ketten már reagáltak is a hírre. Holmogorov szerint "furcsa elképzelései vannak a spanyol sajtónak az orosz ideológiáról...", Prilepin szerint pedig ennek "a valósághoz, sajnos, szinte semmi köze nincs" és "komolyra fordítva, csak Iljin. Egyelőre csak Iljin."

Prilepinnek vélhetően igaza van: egyedül Iljin befolyása az, ami valóban kimutatható, hiszen Putyin többször is idézte őt beszédeiben. Bár Dugint gyakran emlegetik "Putyin főideológusaként", ő és a többi felsorolt gondolkodó is jóval radikálisabb az orosz elnöknél, már 2014-ben erélyesebb fellépést szorgalmaztak, és sok szempontból a Kreml kritikusai közé tartoznak. Dugin pl. rendszeresen bírálja az orosz vezetésben meghúzódó ún. hatodik hadoszlopot, azaz a Nyugattal üzleti vagy ideológiai okokból kiegyezni akaró oligarchákat és politikusokat, Prilepin pedig az elmúlt évtizedek kultúrpolitikáját kritizálja folyamatosan.

A nyugati sajtó tehát továbbra is egyenlőségjelet tesz egyes érdekcsoportok és Putyin közé, miközben az orosz politika belső viszonyrendszerei ennél jóval összetettebbek, az elnök szerepének különlegessége pedig éppen az, hogy úgy tartozik egyszerre mindegyik csoporthoz, hogy egyikhez sem tartozik igazán. Az említett gondolkodók ráadásul relatíve csekély anyagi (azaz adminisztratív, gazdasági stb.) jelentőséggel bírnak, nem számítanak központi szereplőnek, a "Kreml bástyáinak", így ha világnézetileg közeledik is álláspontjukhoz Putyin, a tényleges politikai döntésekre csak korlátozott befolyással lehetnek.

Az ugyanakkor valóban látható, hogy Putyin Nyugattal kapcsolatos nézetei - legalábbis nyilvános kommunikációja alapján - radikálisabbá váltak az elmúlt években, ez azonban vélhetően elsősorban a politikai helyzet alakulásával magyarázható, az említett gondolkodóknak pedig inkább közvetett szerepe lehet ebben, a szlavofilekig visszanyúló gondolatkör továbbörökítése és egy ilyen politikai fordulat szellemi hátországának megteremtése révén.

Putyin nemzetibolsevikokkal való azonosítása azért is kérdéseket vet fel, mert az orosz elnök eddigi politikájából kiindulva gazdasági értelemben liberális, ami a nacbolokról értelemszerűen nem mondható el. Putyin az 1990-es években kialakult gazdasági-társadalmi berendezkedéshez sem nyúlt hozzá, az oligarchikus rendszert is inkább "megrendszabályozta", mintsem felszámolta volna, ahogyan azt Lukasenka tette Belaruszban. Az említett gondolkodók közül Dugin méltatta is Lukasenkát nemrég történt személyes találkozójuk során, amiért az nem engedte kialakulni az oligarchikus rendszert és Oroszországgal ellentétben nem engedett teret a liberalizmusnak.

👉 Arról, hogy ennek ellenére miért hivatkozik mind gyakrabban Putyin a szovjet múltra pozitív hangnemben, bővebben itt írtam: https://moszkvater.com/putyin-voros-zaszlos-konzervativizmusa/

Az események alakulása azonban kedvezhet ezen gondolkodók és nézeteik felemelkedésének is. A Meduza lettországi székhelyű orosz ellenzéki lap értesülései szerint az utóbbi időben a Kremlben valóban többször is konzultáltak Duginnal, Prohanovval, valamint Vardan Bagdaszarjan történésszel. Erre azonban a Meduza forrásai szerint Darja Dugina meggyilkolása után került sor, Putyin addig felületesen ismerte Dugin nézeteit. Hogy mennyire lehet hitelt adni a Meduza cikkének (https://meduza.io/feature/2022/11/03/aleksandra-dugina-mnogo-raz-nazyvali-mozgom-kremlya-kak-utverzhdayut-istochniki-meduzy-ego-vliyanie-na-putina-deystvitelno-vyroslo-no-proizoshlo-eto-posle-ubiystva-ego-docheri-dari-duginoy), azt nem tudhatjuk.