Miután tegnap Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Budapestre utazott, hogy meggyőzze Orbán Viktort az Oroszország elleni olajembargó támogatásáról, a magyar kormányfő a mai nap folyamán Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel is egyeztet telefonon a témában.

Szemmel látható módon a balliberális oldal által vizionált, és lassan egy évtizede hamis módon sulykolt elszigetelődésnek nyoma sincsen, és Magyarország érdekérvényesítő szerepe erősebb, mint valaha.

Az olajembargó- tervezetének elutasítása is illeszkedik abba a sormintába, amely ügyek mentén a nemzeti érdeket képviselő "magyar modell" példamutatóvá vált Európában.

Korábban az unortodox gazdaságpolitika, a migráció elutasítása, vagy a családtámogatások terén is tapasztalhattuk azt, hogy a nyugati világ meghatározó konzervatív és klasszikus liberális gondolkodói a „magyar modellt” dicsérték.

A jelenlegi formájában irracionális jelleget öltő embargó-tervezettel szemben Magyarország szólalt fel leghangosabban, ám ahogyan mindig, az érdekbeszámításon alapuló, vagyis a hazánk érdekeit is tiszteletben tartó konstruktív párbeszédre nyitott a magyar kormány is.

Magyarország nem orosz, nem ukrán és nem amerikai érdekeket képvisel, hanem saját nemzeti érdekét, és ez a szellemiség válik egyre rokonszenvesebbé a nyugati konzervatívok számára is.

A magyar modell irányadó jellegét az alábbi elemzésemben mutattam be korábban: https://www.xxiszazadintezet.hu/iranyado-lett-a-magyar-modell/