Az olajembargónak valódi hatása akkor lehetne, ha hirtelen csapásként érné az orosz gazdaságot, ugyanakkor jelenleg egy totális és azonnali embargó a bevezetőinek szándékai szempontjából nem csupán azért lenne kontraproduktív, mert óriási áremelkedést és valószínűleg hiányt is okozva az európai gazdaságot is megroppantaná, de azért is, mert jelenleg Ukrajna üzemanyagellátása is csak Európán keresztül lehetséges, így akár a harcok alakulására is a szándékokkal ellentétes hatással lehetne. Az elhalasztott szankció ezzel szemben lehetővé teszi, hogy Oroszország a harcok intenzív szakasza alatt végig hozzáférjen az olajjövedelmekhez, méghozzá vélhetően extraprofittal, mivel a közelgő embargó készletfelhalmozásokhoz vezethetne. Ráadásul ezalatt az idő alatt Moszkva fel tudna készülni az alternatív piacokra történő átállásra is. Ehhez járulnak még az esetleges kivételek, felmentések a szankciók alól, amelyek lehetővé tennék, hogy az összes európai ország de facto "átcímkézett" orosz kőolajat vásároljon, hasonlóan Ukrajna és immáron Lengyelország földgázvásárlásaihoz. Arról nem is beszélve, hogy a The Wall Street Journal szerint már működnek is azok a módszerek, amelyek lehetővé teszik az orosz kőolajvásárlás tilalmának kijátszását (https://www.wsj.com/articles/russian-oil-flows-but-increasingly-under-the-radar-11650541684).
Európa tehát aközött választhat, hogy a levegőbe lő vagy a saját lábát is eltalálja. Mindez persze súlyos károkkal járhat Oroszországra nézve is, amely hátrányos helyzetbe kerülve kénytelen lenne a piaci árak alatt - de alapvetően így is a kitermelési árak fölött - értékesíteni kőolaját ott, ahol tudja - elsősorban Indiában és Kínában. Hosszabb távon pedig épp ez jelentheti a kockázatot a Nyugat számára. A világpiaci árnál alacsonyabb áron érkező kőolaj előnyhöz juttathatja az indiai és kínai gazdaságot egy olyan időszakban, amikor az európaiak és részben az amerikaiak is jelentős áremelkedést lesznek kénytelenek elkönyvelni a kiesett források miatt. Tekintettel arra, hogy a háború okozta gazdasági károk jelentős részét így is Európa viseli, ez a jelenség még inkább felgyorsíthatja azt a folyamatot, amely során előbb Kína gazdasága előzi meg az Egyesült Államokét, majd ugyanezt India is megteszi, amelynek gazdasága a COVID előtti előrejelzések szerint 2050-re már az Európai Unió másfélszeresét teszi majd ki. A Nyugat és Oroszország szembenállása így akár mindkét felet kimerítheti, hasonlóan ahhoz, ami az európai államokkal történt, akik az első világháborúba még a világ uraiként léptek be, a másodikból pedig már eljelentéktelenedve kerültek ki.