AZ UKRÁN VEZETÉS ARCAI 2. - OLEKSZIJ ARESZTOVICS

Ha Mihajlo Podoljak amolyan szürke eminenciás, aki a háború előtt relatíve keveset szerepelt a médiában, addig az ukrán kormányzat egyik legfontosabb szóvivőjévé váló Aresztovics éppen ellenkezőleg, gyakran került kijelentéseivel a figyelem középpontjába korábban is.

️ Aresztovics katonai múlttal rendelkezik, egyes források szerint 1994 és 2005 között a katonai hírszerzés tartalékos őrnagya volt.

Ugyanezekben az években színészként is dolgozott reklámokban, filmekben, sorozatokban, azonban nem tett szert különösebb ismertségre.

2005-ben a Bratsztvo (Testvériség) nevű nacionalista párt tagja lett. Ez a párt a nacionalista tábor többségétől eltérően élesen bírálta a 2004-es ukrajnai "narancsos forradalmat", olyannyira, hogy még a radikálisan oroszbarát progresszív szocialistákkal is szövetségre léptek, és mindkét párt csatlakozott a Nemzetközi Eurázsiai Mozgalomhoz.

2005-ben még közös sajtótájékoztatót is tartott Alekszandr Duginnal Moszkvában.

️ Pár évvel később pártja eltávolodott az oroszoktól, 2008-ban már a Krím oroszok általi elcsatolásának veszélyére figyelmeztetett, a Majdan után pedig katonai szakértőként bukkant fel az ukrán tévécsatornákon.

2020-ban előbb a kelet-ukrajnai konfliktusról tárgyaló minszki ukrán delegáció szóvivője, majd Andrij Jermak, az Elnöki Iroda vezetőjének tanácsadója lesz. Röviddel a háború előtt minden posztjáról lemondott, a harcok kezdete után mégis a kormányzati kommunikáció egyik arcává vált.

️ Számos, vitát generáló kijelentés fűződik a nevéhez, így pl. Ukrajna-Ruszra nevezte volna át az országot, hülyének nevezte Zelenszkij szavazóit, vagy éppen Moszkvát célba vevő rakétákkal fenyegette Oroszországot még a háború előtt. De 2017-ben azt is beismerte, hogy rengeteget hazudott a 2014 utáni eseményekről hazafias és propagandisztikus okokból.

Kép: president.gov.ua