A Nemzeti Együttműködés Rendszerével kapcsolatban politológiai szempontból többségi demokratikus berendezkedésről van szó, amelyet tartalmilag nevezhetünk illiberális demokráciának is, hiszen a liberális demokráciára jellemző elitista, a népszuverenitást érvényesülését és a hatékony kormányzást gyengítő akadályok (ezeket szokás "fékek és ellensúlyoknak" nevezni) nincsenek beleépítve.

Annál is inkább így van ez, mivel a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez még két specifikum tartozik: az egyik a dominánspártiság, a másik a nép véleményének sűrű kikérése. Az elsővel kapcsolatban arról van szó, hogy az elmúlt 150 év parlamentáris magyar hagyományaival összhangban ma is érvényesül az a történelmi mintázat, amely a nagy nemzeti kormánypárt fölényéből fakadó, ciklusokon átívelő országlást eredményez.

A másodikat a Fidesz 2004 óta érvényesíti; ekkor indult el az egymillió aláírással hitelesített nemzeti petíció, aztán jött a 2006 októberében meghirdetett és 2008 márciusában megnyert szociális népszavazás. 2010 óta immár a 15. nemzeti konzultációt tartották s jelenleg is zajlikegy nemzeti petíció, 2016-ban a kötelező betelepítés, a 2022-es választásokkal egy időben pedig a gyermekvédelemről zajlott referendum.

A három népszavazáson rendre százezrekkel többen osztották a fideszes véleményt, mint ahányan az országgyűlési választásokon a listájára szavaztak: a 2008-ban feltett három kérdésre több mint 3 millió 300 ezren szavaztak mindegyikre igennel; 2016-ban 3,362 millió nemleges választ született; 2022-ben 3 millió 6–700 ezren szavaztak nemmel a négy kérdésre.