A 21. század első negyedének nagy tanulsága, hogy nincsenek meg többé a liberalizmus folytatásának, sőt fennállásának, mi több, egyáltalában vett létezésének történelmi, társadalmi, gazdasági és kulturális feltételei.

A 20. utolsó és a 21. század első évtizedében megismert liberális program és neoliberális praxis túlhordottá és korszerűtlenné vált. A következő horizonton már ott várakozik az a korszellem, amely megszüli a liberalizmus utáni világ domináns ideológiáját. Egyelőre annyi biztos, hogy az antiliberalizmus, az illiberalizmus és a posztliberalizmus láncolatának végefelé járunk.

Nem a demokrácia, hanem csak nyugati típusú liberális változata van válságban, sőt a krízis az egész csomagot érinti, benne az individualista egyénfelfogással és az azon alapuló utilitárius társadalomképpel, a neoliberális ökonómiával, valamint a "liberális nemzetközi rend" (John Ikenberry) globális architektúrájával. A nagy kérdés az, hogy mi jön a liberális hegemónia után.

Ami bizonyos, hogy az új rend alapjainak megvetésénél új világnézetre, új államfilozófiára és új társadalomszervezési elvre van szükség, hiszen mindenestül "felvetődik az új szellemi és erkölcsi rend, vagyis egy új társadalomtípus megalkotásának szükséglete. ez a pozitív oldala annak a harcnak, amely negatív és polemikus formában nyilvánul meg, a- fosztóképzőkkel és anti-kkal” (Antonio Gramsci).