Az Egyesült Királyság is elismeri Palesztinát – jelentette be Keir Starmer miniszterelnök az X felületén tegnap este.

Az utóbbi évek fejleményei tükrében azonban a lépés aligha meglepő a brit kormány részéről. Másfél hónappal ezelőtt az alábbi módon összegeztem a nyugat-európai államok kényszerű palesztinpárti paradigmaváltását, amelyet az európai muszlim lakosság nagylétszámú jelenléte okozta feszültség idézett elő:

1️⃣ Noha Nyugat-Európa országai a holokauszt miatt érzett történelmi bűntudatuk miatt, valamint a zsidó nép iránti szolidaritásból fakadóan több mint 75 éven át szinte feltétel nélküli támogatásukról biztosították Izraelt, ebben azonban az utóbbi másfél évben gyökeres változás állt be.

2️⃣ A nyugat-európai vezetők Benjámín Netanjáhú kormányának terrorellenesként hivatkozott háborúját a Hamász ellen egyre nagyobb kétkedéssel fogadják. Az egyre élesebb kritikák megfogalmazása mellett immár a kétállami megoldás támogatása – vagyis a palesztin állam létrehozása Izrael mellett – sem tabu többé részükről.

3️⃣ Ennek legfőbb hajtóereje nem a térség biztonság- és geopolitikai vetületében, esetleg hatalmi dinamikáiban, vagy akár az emberi jogi aggályokban keresendő, hanem a növekvő és radikalizálódó európai muszlim lakosságnak való megfelelési kényszerben.

4️⃣ A nyugati-európai államokon belül a muszlimok növekvő demográfiai, kulturális és politikai súlya olyan belső feszültségeket generál, amely mára az államok stabilitására is hatással van, ahogyan azt a lassan két éve Európa nagyvárosaiban zajló palesztinpárti tüntetések is megvilágítják.

5️⃣ A nyugat-európai elitek olyan csapdahelyzetbe kerültek, amelyben immár politikai túlélésük forog kockán és ezért a szimbolikus ügyeken túlnyúlva is kénytelenek egyre növekvő mértékben palesztinpárti politikát folytatni – muszlim (állam)polgáraik elvárásaival összhangban.

✍Elemzésem a XXI. Század Intézet honlapján olvasható, link a kommentek között.

Kép forrása: AFP