Főhajtással és koszorúzással tisztelegtem a szabadságharc hőseinek emléke előtt Siófokon.
1848. március 15-e a magyar történelemnek olyan emlékezetes mozzanata, amely évről-évre egyre erősebb és érvényesebb tanulságokat ad nekünk, magyaroknak. Bár időben távolodunk, mégis érezhetjük úgy, hogy lélekben közeledünk hozzá.
175 évvel ezelőtt a birodalmi érdekek nem engedték, hogy a magyarok a saját sorsukról döntsenek. Ám őseink példát mutattak nekünk összefogásból, önfeláldozásból és hűségből, amiből ma bátorságot meríthetünk.
Sajnos ma is léteznek olyan birodalmak, amelyek meg akarják mondani, hogy kikkel éljünk együtt, hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy miről mit gondoljunk, és bizony arra is rá akarnak szorítani bennünket, hogy lépjünk háborúba az ő érdekeik szerint.
☝️Sajnos ma is vannak Metternichek, Windischgrätz-ek és Haynau-k, akik nehezen viselik a magyarok szabadságát, szuverenitását.
☝️De mi nem hagyjuk, nem hagyhatjuk magunkat, mert nekünk nem csak „térkép e táj”. Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nekünk nincs másik, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk fel soha!
Hajrá, Magyarország!
Hajrá, Magyarok!