Wintermantel és Szombathy
Budapest

A Wintermantel és Szombathy cég kiváló arany-, ezüst- és ékszerművességéről vált híressé, a különféle órák árusítása csak az 1930-as évek elején jelent meg kínálatukban.
A társaságot két fiatalember – Wintermantel József és Szombathy Kálmán – alapította 1888-ban. Kezdetben a Király és Szerencsen (ma Paulay Ede), később pedig a Dohány utcában rendezték be nagybani raktárukat és üzletüket.

Wintermantel József (1861- 1941)
- az aranyművesek Hoser Viktorja –

„Két név, amely talán még régebben él a szakmai köztudatban, mint amióta szakmai közélet létezik, de hogy a kettő összeforrott egymással, hogy órás problémát Hoser név nélkül, aranyműves problémát a Wintermantel név nélkül ezen a honi földön elképzelni eddig senki sem tudott, — arról, jól tudjuk, nekünk senkit sem kell itt meggyőznünk.”

A schwarzwaldi származású Wintermantel Lajos és Glaser Teréz gyermeke, József 1861-ban született Torontál vármegyében, Perjámoson. Szegeden Politzer Lipót aranyművesnél volt tanonc, majd felszabadulása után Bécs, Berlin és Párizs legnevesebb műhelyeiben gazdagította tudását. 1887-ben visszatért Budapestre, ahol barátjával, Szombathy Kálmánnal 1888-ban megalapították közös vállalkozásukat.
1900-ban feleségül vette Dezsmár Alojziát. Három gyermekük született, József (1900-1982), Kálmán (1901-1968) és Terézia (1903-1993).
1900-ban az Aranyműves Ipartestület elöljárósági tagjává, 1920-ban alelnökévé, 1939-ben elnökévé, később díszelnökévé választotta. Ugyancsak alelnöke lett a Budapesti Nemesfém és Drágakőcsarnoknak és mintegy 15 éven át vezető tagja az adóközösség intézőbizottságának. A tanoncvizsgáló bizottság elnökeként számos derék mestert nevelt a szakmának.
Ipari kiválóságáért 1901-ben az Országos Iparegyesület díszéremmel, az ezredéves kiállítás alkalmával nagy aranyoklevéllel tüntettette ki. Horthy Miklós kormányzótól megkapta a Signum Laudis kitüntetést.
Tevékeny munkásságot vállalt az egyházi életben is, a Szt. Rókus katolikus hitközség templomatyai tisztét töltötte be.
1941. őszén hunyt el.

„Egész életét a munka és a szerénység jellemezte, mindenben mindenkin segített, de az elismerések elől szerényen félrevonult.”

Forrás:
Központi Értesítő (1888), XIII. évf., 66. szám, 558. old.
Budapesti Czim- és Lakjegyzék (1890), VI. évf., 4. rész, 284. old.
Budapesti Czim- és Lakjegyzék (1890), VI. évf., 5. rész, 309. old.
Nemesfémipari Közlöny (1941), XXI. évf., 13. szám,
Pesti Újság (1941), III. évf., 244. szám, 4. old.
Nemesfémipari Közlöny (1941), XXI. évf., 21. szám, 1. old.
Nemesfémipari Közlöny (1940), XX. évf., 4. szám, 3. old.
Nemesfémipari Közlöny (1927); VIII. évf., 5. szám, 108. old.
Nemesfém ipari Közlöny (1941), XXI. évf., 21. szám, 2. old.
Nemesfémipari Közlöny (1931), XI. évf., 30. szám, 1. old.